A mai 2. szám alatt álló klasszicista kúriát az 1840-es évek végén építtette a szepsi Ursziny család. Ursziny Andor 1836-ban költözött Békés vármegyébe, Szarvason ügyvédként működött. 1840-től Stockhammer Herman gróf uradalmi ügyésze lett Csabán, majd öt évvel később a megye táblabírója lett. 1849-ben Békéscsaba főbírójává választották. 1861-ben a vármegye másodalispánja volt. 1887-ben hunyt el, emlékét ma utca őrzi Békéscsabán.
Az Ursziny családtól Bajczai Beliczey Rudolf országgyűlési képviselő vásárolta meg a kúriát. A család Nyitra vármegyei származású volt, 1740-ben azonban Beliczey Mihály már Békés megyében volt uradalmi ispán, az ő dédunokája volt a kúriát megvásárló Rudolf, akinek az akkor még Csabához tartozó Csabaszabadiban is volt kúriája. Halála után, 1907-ben unokaöccse, Beliczey Géza örökölte a kúriákat, aki a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület alelnöke, később elnöke, 1913-tól Békéscsaba országgyűlési képviselője volt. 1921-től az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke volt. 1927-től a felsőházban képviselte a megyét. 1938-ban bekövetkezett halála után fia, Miklós örökölte a birtokot és a kúriákat is. Beliczey Miklós a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület választmányi tagja volt, valamint felügyelő-bizottsági tagja volt az Alföldi Első Gazdasági Vasútnak. Ügyvezető elnöke volt a Körösvidéki Motorsport Klubnak, továbbá a Szegeden megalakult Délvidéki Automobil Klub alelnöke volt. Elnöke volt a Békéscsabai Római Katolikus Egyházközségnek, a Csabai Vívó Egyletnek, a Csabai Athlétikai Klubnak és még számos más szervezetnek. 1939-ben nevezték ki Békés vármegye főispánjává, e tisztségéről a német megszállás kezdete után lemondott. 1942-ben Békéscsaba díszpolgárává választották.
A Beliczey család a teleket a csabai, a nyarakat pedig a csabaszabadi kúriában töltötte.
A II. világháború végén az épületbe szovjet katonák költöztek. A melléképületekben és a kertben olajraktárat és töltőállomást alakítottak ki. A ház körül közlekedő páncélosok és teherkocsik két oszlopot kidöntöttek a szép oszlopsorból, és a kert bokrainak és évszázados fáinak hamarosan nyoma sem látszott [7]. A világháborút követően az épületet államosították, az 1940-es évek második felében az Áchim L. András népi kollégiumnak (NÉKOSZ) adott otthont, így néhány évig iskolások lakták a volt kúriát. Később a Gabonaipari Vállalat irodái kaptak itt helyet. Az ötvenes években a korábbi kocsialáhajtót beépítették. 1965-ben a kúria mellett új irodaépületet emeltek, amely a kúriát nagy mértékben eltakarja.
A rendszerváltás után az épület egy részvénytársaság tulajdonába került. Néhány évvel ezelőtt látványos tervek születtek az István malom felújítására, amelyhez kapcsolódóan a Beliczay - kúria is megújult volna rendezvény- és kiállító teremként, illetve étteremként, a beruházás azonban nem valósult meg. Napjainkban az épület üresen, elhagyatottan áll, állapota egyre romlik.
A kúria földszintes, szabadon álló, téglalap alapú klasszicista épület.
Az épülethez értékes park tartozott, amelyben 1988-ban még 14 féle lombos és ötféle örökzöld növényfaj volt, ma azonban – a kúriához hasonlóan – elhanyagolt állapotban van. Az egykori park mára megsemmisült, a ma látható tujasorok új ültetések, a jelenlegi állapotnak semmi köze nincs az eredetihez.