Kiszely Tóth Anett
A Széchenyi-Wenckheim család „rózsás” szellemkastélya Pósteleken.
„A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.
És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.”
(Pilinszky János: Keringő)
Pilinszky csodálatos gondolata úgy hiszem, sokszorosan igaz a Széchenyi-Wenckheim kastélyra. Persze, sem zongora, sem semmilyen más bútor nem díszíti már régen termeit, szobáit. Ez a romjaiban is finom szépségű kastély még fél évszázadot sem érhetett meg, és máris az enyészeté és a rombolás, fosztogatás martalékává vált. Büszke romjai mégis, dacolva az idővel és a természeti elemekkel, magasodnak mind a mai napig a pósteleki erdő közepén.
A kastélyt egy fiatal és boldog arisztokrata feleség, gróf Széchenyi Antalné született: Wenckheim Krisztina grófnő hívta életre.
A néphagyomány a kastély építését gróf Wenckheim Frigyes és felesége, a szintén Wenckheim Krisztinának hívott grófnőnek tulajdonítja, mely szerint ők építtették lányuknak és vejüknek nászajándékba.
A tények azonban makacs dolgok, és a valóságban éppen hogy lányuk, gróf Széchenyi Antalné Wenckheim Krisztina volt az építtető, a Vállalkozók Lapjának 1905-ös adata szerint az építési megbízást ebben az évben adta a grófnő. Szüleitől, a pósteleki birtokot kapta házasságkötésekor 1895-ben hozományként.
A munkálatok 1906-ban kezdődtek meg, és három éven át tartottak. 1909-ben költözött be az elkészült rezidenciába a Széchenyi-Wenckheim házaspár. Családi kastélyuk elkészültéig az Arad vármegyei borossebesi Wenckheim-kúriában laktak.
A kastély
A historizáló, neobarokk stíluselemekkel bíró kastély tervezőjének Siedek Viktor bécsi építészt tartják, azonban valódi tervezőjének és a kivitelezés vezetőjének személye máig tisztázatlan.
Más, a Siedek által tervezett kastélyokkal való stílusazonosság végett elképzelhető a szerzősége, ugyanakkor gróf Széchenyi Viktor a „Töredékek a sárvári-felsővidéki gróf Széchenyi nemzettség történetéből” című 1933-ban kiadott művében a pósteleki rezidencia tervezőjeként kopcsányi Schlichter Lajos győri építőmestert nevezte meg.
Siedek azonban bizonyítottan kapcsolatban állt a Wenckheim családdal, 1897-1898-ban ő készíttette el az 1902-ben felépült dobozi neoromán templomot és sírkápolnát, valamint a csorvási- nagymajori Wenckheim- kastélyt is.
Az épület, középen kétszintes, az oldalszárnyakon egyszintes épület alatt magasított pincesor húzódik. A kétszintes épületrészt három rizalit, egy közép és két sarokrizalit tagolja.
A főhomlokzatnál a kétszintes rész tengelyes volt, azaz a sarokrizalitnál alul-felül két-két ablak található, hasonlóan a mellette levő falsíkon is, középen pedig alul ajtók, felül ablakok találhatók. Az emeleti részen három, keretelt ovális ablak látható, a középső vakablak volt.
A rizalit szélein és a nyílások között ión fejezetes pilaszterek találhatók.
A középrizalitot kőbábos mellvédes attika zárta le, középen a Széchenyi és a Wenckheim család kettős kőcímerével. A rizalit előtt kőbábos mellvédes terasz állt.
A kastély téralakítását a barokkra jellemző, változó értékű és rangsorú termek színes hierarchiája uralja.
A neobarokk palota térsorának egyik legfontosabb elem a főbejáraton belépőt fogadó tágas előcsarnok, amelyből ünnepélyes hatású- általában
többkarú- díszlépcső vezetett fel az épület középtengelyében elhelyezett első emeleti díszterembe.
Ehhez csatlakoznak kétoldalról a teremsorok a szalonok és ez volt a leghangsúlyosabb szint az úgynevezett piano nobile, azaz a nemes emelet.
A földszinten egy reprezentatív fogadóhelység, egy hall és 28 lakószoba volt, a hozzájuk tartozó mellékhelységekkel. Az előcsarnokhoz balról kapcsolódott a főlépcsőház, szemben három boltíves nyílás az épület közepét elfoglaló hallba, a nagyszalonba, vezetett. A Süttői vörös márvány kandalló a déli oldalfalnál kapott helyet. Észak felé pedig faburkolattal kialakított tágas ebédlővolt, nyugati falában kandallóval.
A nagyszalontól délre Wenckheim Krisztina és férje Antal nappali szobái és a kertre néző közös hálószobájuk kapott helyet. Az udvarra nyíló oldalon volt a rádió-szoba, és a grófnő kisszalonja. Mögötte a zöld színű kárpittal és a faburkolattal, a férfiak számára kialakított kisszalon, a pipázó. Mellette, szintén a kerti oldalon a dolgozószoba nyílt. Az épület déli szárnyában kapott helyet a gyermekek, a két leány Antoinette és Ilona grófkisasszonyok valamint a két fiúgyermek Ferenc és Károly úrfik nappali és hálószobái.
Az emeleti részen egy felülvilágítós hall és 12 lakószobát építettek ki, ezek nagy része vendégszobaként funkcionált. A kastély az áram és vízellátását a közelben található gépház látta el. A melegvízellátást és a reprezentatív helységek légfűtését az alagsorban elhelyezett nagy teljesítményű kazán biztosította.
A lakószobák egyéni fűtését cserépkályhák látták el.
A visszaemlékezések és a kastély fénykorát idéző fotók tanúsága alapján a rezidencia lakosztályaiban a falakat különböző színű plüsstapéták borították, és a fal színéről nevezték el a szobákat is, volt rózsaszín, zöld és dohánybarna szoba.
a helységek fűtésére szolgáló, gazdagon díszített cserépkályhák színe szintén a tapéta színével volt harmóniában.
A Békés Megyei Levéltárban őrzött 1951-es keltezésű- de valószínű hogy korábbi adatokon nyugvó- kastélyhasznosítási lista 72 helyiséget számolt össze.
A csinos családi kastélyt egy szép és nagy kiterjedésű, a kastély építését követően nem sokkal kialakításra került park vette körül.
Az épületet körülvevő erdőt megritkították, és a meghagyott fák szolgáltak alapul az újonnan kialakított parknak.
A növényeket részben a környékbeli Wenckheim-uradalmakból, részben a ceglédi és a zalaegerszegi kertészetekből hozták. Az 1930-as évek elején rózsakertet létesítettek a park területén, mert ez volt Krisztina grófnő kedvenc virága.
Mintegy 600 rózsafajtából összesen 40.000 tövet ültettek el a kastély kertjében.
A korabeli fotók alapján jól látható, hogy a kastély főhomlokzata előtt egy másfél hektáros geometrikus díszkertet alakítottak ki, középen kőből épített medence állt, amelyet kőváza díszített. Ez a kertrész a grófi pár és a családtagok magánszegmense volt, idegenek nem léphettek be.
A kastély mögött mesterséges halastavat is építettek, amely csónakázó tóként is funkcionált, és amit egy ártézi kút vize táplált.
A grófi rezidencia mellett egy úszómedencét is építettek, amelyet sűrű bukszus bokrok szegélyeztek. A kastélypark első főkertésze Puskás István volt, az I. világháború (1914-1918) után pedig Keller Jenő vette át a park gondozását.
A kastélyparktól északkeletre volt található az úgynevezett „Póstelek” (nagymajor) nevű gazdasági egység, amely egyszersmind az uradalom gazdasági központja is volt. Ettől délre volt található a „Nagyhajlásmajor” amely a gazdasági alközpont volt. Ezeket a majorokat lóvontatású kisvasút kötötte össze, amely a kastély mellett is elhaladt Gerla település irányába. Mivel hogy Széchenyi gróf a lakosztályából szeretett ellátni egészen a majorig, így egy száz méter széles nyiladékot, egy valóságos kilátót vágtak az erdőbe.
A Wenckheim család, és egy mesébe illő hozomány története, mely még Jókai Mórt is megihlette.
A család eredetileg osztrák polgári származású volt, de később bárói sőt grófi rangra is emelkedett. A családnév két jól elkülöníthető részre osztható, melyek külön-külön sajátos jelentéstartalommal bírnak. A „Wenck” szótag birtok, vagy birtokszékhelyet, míg a „Heim” oda valót jelent.
1776 és 1802 között jutott Magyarországra a bárói és a grófi ág.
A dinasztia jeles képviselői politikusként, és kultúrmérnökként is jeleskedtek, mégis legkiválóbb érdemeiket a századfordulókor erősen szükségessé vált vizek lecsapolásával nyerték. A Wenckheimek a németországi Hund törzsből származtatják magukat, és az ősi fészek a türingeni erdő mellett volt található.
Wenck János (1683-1711) grazi orvos fiai közül Wenck József Ágost, aki 1717-ben vette fel a Wenckheim nevet, és ezzel ő a családban az első Wenckheim József.
A család III. Józsefe (1733-1803), aki altábornagyi tisztségében a török elleni felszabadító háborúkban tanúsított hősiessége révén előbb osztrák majd magyar bárói címben, 1802-ben pedig grófi rangban részesült. A 18. század végére igencsak néptelenné és elhanyagolttá vált területet- a gyulai ráta kígyósi részét választotta lakhelyéül.
III. József idősebb fia, IV. József Antal (1780-1852) Ókígyóson nagy majorságot, majd pedig kastélyt is építetett és birtokai székhelyeként onnan irányította gazdaságát.
A kiváló gazdának számító, és vagyonát egyre gyarapító gróf, akinek minden arannyá vált a kezében, a szerelemben és a házasságban már kevésbé volt szerencséje.
A házassága semmiképpen sem volt mondható mindennapinak, sőt mi több alighanem botrányszámba ment. Első két feleségétől Klempay Reginától és Feicht Annától nem született gyermeke.
Az idős, hatvanhetedik életévét taposó gróf kétségbeesésében, örökös után áhítozva, udvarolni kezdett kulcsárnője, Müller Katalin törvénytelen leányának, a huszonkét éves Scherz Krisztinának.
Majd hamarosan feleségül is vette a leányzót.
Gróf Wenckheim József Antal regényes élete ihlette meg, híres magyar írónkat, Jókai Mórt.
Az „Egy magyar nábob” című regényében Jókai, a különc gróf életének jónéhány mozzanatát is felhasználta.
Minden bizonnyal több mint legenda, és nem csak Jókai képzeletének szüleménye az a morbid eset, amikor is Wenckheim József Antalnak, a gerlai birtokos gróf Wenckheim Károly dühében egy koporsót küldött nászajándékba, amikor megtudta hogy vénségére ifjú arát készül nőül venni.
A hagyomány még apró részletekkel is kiszínezte a jelenetet, ami szerint díszes hintó vitte a koporsót és üzenetként, Károly e szavakat címezte a nábobnak: „neked nem asszony, hanem ez kell…” .
Az „Egy magyar nábob” című regényében Jókai, a különc gróf életének jónéhány mozzanatát is felhasználta.
Minden bizonnyal több mint legenda, és nem csak Jókai képzeletének szüleménye az a morbid eset, amikor is Wenckheim József Antalnak, a gerlai birtokos gróf Wenckheim Károly dühében egy koporsót küldött nászajándékba, amikor megtudta hogy vénségére ifjú arát készül nőül venni.
A hagyomány még apró részletekkel is kiszínezte a jelenetet, ami szerint díszes hintó vitte a koporsót és üzenetként, Károly e szavakat címezte a nábobnak: „neked nem asszony, hanem ez kell…” .
Az élet, amint az eme kis történetből is látható, maga is nagy regényíró!
Az újkígyósi plébános emlékezete szerint Wenckheim József Antal nábobnak nevezte magát, ahogy Jókai regényének főhőse, Kárpáthy János is, és az is volt, valóban az volt!
híres magyar írónkat, Jókai Mórt.
Az „Egy magyar nábob” című regényében Jókai, a különc gróf életének jónéhány mozzanatát is felhasználta.
Minden bizonnyal több mint legenda, és nem csak Jókai képzeletének szüleménye az a morbid eset, amikor is Wenckheim József Antalnak, a gerlai birtokos gróf Wenckheim Károly dühében egy koporsót küldött nászajándékba, amikor megtudta hogy vénségére ifjú arát készül nőül venni.
A hagyomány még apró részletekkel is kiszínezte a jelenetet, ami szerint díszes hintó vitte a koporsót és üzenetként, Károly e szavakat címezte a nábobnak: „neked nem asszony, hanem ez kell…” .
Az élet, amint az eme kis történetből is látható, maga is nagy regényíró!
Az újkígyósi plébános emlékezete szerint Wenckheim József Antal nábobnak nevezte magát, ahogy Jókai regényének főhőse, Kárpáthy János is, és az is volt, valóban az volt!
Harmadik házasságából pedig végre gyermeke, és egyben örököse is származott a grófnak, igaz a kis Krisztina születése után fiatal feleségét is temette. Három évre rá maga is sírba szállt, hatalmas vagyonát a kis árva, Wenckheim Krisztina Anna Mária Regina (1848-1924) grófnőre hagyta. Krisztina grófnő felesége lett unokatestvérének, Wenckheim Frigyesnek (1842-1912).(Házasságukkal egyesül a gerlai és a kígyósi Wenckheim uradalom).
A házasságból hét gyermek született, és másodikként az a szintén Krisztina nevű leány, aki a pósteleki kastély építtetője lesz. Wenckheim Krisztináról (1874-1970) a következőképpen emlékezik meg, a szülei házassági évfordulójára készített emlékalbum:
„Krisztina grófnő 1874. október 21.-én született. Az Istentől minden áldással és tehetséggel megáldva. Feltűnő észtehetséggel bír, kitűnően énekel s különösen nagyon szépen fest, s kedves szülőinek név- vagy születésnapján rendesen egy szép sajátkezű olajfestménnyel kedveskedik, ami természetesen a legkedvesebb ajándék.”
A Wenckheim házaspár illőn gondoskodott hét gyermekéről, a második lány, Krisztina hozománya lett a 4015 holdas pósteleki uradalom.
1895-ben lett felesége, sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Antal (1867-1924) császári és királyi kamarásnak, aki a családjának élt elsősorban, habár a felsőház örökös tagja is volt, közéleti szerepet ritkán vállalt.
A házaspárnak négy gyermeke született, Antoinette (1896-1971), Ilona (1898-1984), Ferenc (1901-1963), Károly (1906-1971).
A pósteleki családi kastély az 1920-as években élte fénykorát.
1920-ban Széchenyi Antalné elsőszülött leányát, Széchenyi Antoinette grófnőt itt vette feleségül zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre (1896-1973), majd a fiatalabb leányt, Széchenyi Ilona grófnőt 1923-ban nagykárolyi gróf Károlyi Viktor (1902-1973). Mindkét fiatal pár gyakran múlatta az időt Pósteleken, mivel a grófnő unokái közül Almásy Orsolya (1921) és Károlyi Krisztina (1926) is a kastélyban született meg.
Széchenyi Antalné Wenckheim Krisztina első fiú gyermeke Széchenyi Ferenc 1924-ben feleségül vette Almásy Máriát.
A szeretett férj és édesapa, gróf Széchenyi Antal 1924-ben alig 57 évesen megtért teremtőjéhez. Krisztina grófnőt mélyen lesújtotta férje hirtelen és korai halála. Gyászában gyermekei és unokái vigasztalták.
A harmincas években a pósteleki kastélyban a legkisebb fiú gróf Széchenyi Károly lakott özvegy édesanyjával. 1944 őszén, amikor a grófi család az Egyesült Államokba emigrált, végleg magára hagyták a hajdani meghitt családi fészket, kiszolgáltatva azt a pusztításnak.
Gróf Széchenyi Antalné Wenckheim Krisztina 1970. március 23.-án 96 évesen halt meg, távol otthonától, kastélyától az észak- karolinai Ashevilleben.
Széchenyi Antalné Wenckheim Krisztina első fiú gyermeke Széchenyi Ferenc 1924-ben feleségül vette Almásy Máriát. A szeretett férj és édesapa, gróf Széchenyi Antal 1924-ben alig 57 évesen megtért teremtőjéhez. Krisztina grófnőt mélyen lesújtotta férje hirtelen és korai halála. Gyászában gyermekei és unokái vigasztalták.
A harmincas években a pósteleki kastélyban a legkisebb fiú gróf Széchenyi Károly lakott özvegy édesanyjával. 1944 őszén, amikor a grófi család az Egyesült Államokba emigrált, végleg magára hagyták a hajdani meghitt családi fészket, kiszolgáltatva azt a pusztításnak.
Gróf Széchenyi Antalné Wenckheim Krisztina 1970. március 23.-án 96 évesen halt meg, távol otthonától, kastélyától az észak- karolinai Ashevilleben.
A pusztulás szimfóniája
A pósteleki Széchenyi-Wenckheim kastélyt, miután már nem lakták, 1944 után a háborús szükségletek sajátították ki, majd termeit kifosztották, előbb az ingóságokat hordták el, majd következett minden, ami mozdítható, az ajtók az ablakok, a márvány kandallók, majd a parketta és a kárpitok, csempék. Amit nem tudtak elvinni egyszerűen szétverték, felgyújtották.
A falakat egykor díszítő színes plüss tapétákat letépték, és ruhát varrtak maguknak belőle.
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kastélyt egykor a szeretet emeltette és a szükség, kényszerűség rombolta szét.
1947-ben Bende Oszkár műszaki tanácsos járta be az épületet, s arról részletes leírást készített. Ebből a leírásból az elképzeléshez kellően részletes képet kapunk a kastély ötvenes évekbeli állapotáról:
"Az épület hatalmas őspark közepén fekszik, amelyet a háború megkímélt és a ritka fajtájú, hatalmas faállománya sértetlen. A parkban sétautak, továbbá két vízmedence van, melyek közül az egyik szökőkút vizének felvételére szolgál, a másik nagyobb többszáz négyzetméter területű. Ez utóbbit a kastély előtt kb. 30 méterre lévő bővízű pozitív ártézikút csurgalékvize táplálja. A főépület U alakban épült, a középső rész egy emeletes, míg a két oldalsó szárny földszintes. Egy fő és két melléklépcsőház van, amelyek teljesen sértetlenek. Az egész épület alatt pazarló módon épült alagsor van, amely nagyméretű konyhát, mosogatót, éléskamrákat, mosókonyhákat, személyzeti szobákat és WC-ket, összesen 30 helyiséget, továbbá közlekedő folyosókat, fa és szénraktárakat (3 db) tartalmaz. Maga az alagsor, de az egész épület az alföldi talajvizek ellenére tökéletesen száraz, egyetlen vizes folt nem észlelhető. A konyhai tűzhelyben csőkígyó van beépítve, amely a mosogatóban elhelyezett és meglévő bojler segítségével szolgáltatta a melegvizet. A földszinten szélfogó előcsarnok, nagyméretű hall, továbbá 28 lakóhelyiség (átlagosan 5x6, 6x6, 6x7m), 3 fürdőszoba, 3 WC és az egyes lakosztályok, valamint helyiségek közlekedését biztosító folyosók vannak. Az összes helyiség tapétázva volt, amelyet ismeretlen tettesek teljesen leszaggattak, több helyen meggyújtották és három helyiség ajtó és ablaktokrészei nagyrészben elégtek.
Két helyiség csaposgerenda födémét megbontották és teljesen hiányzik. Az emeleten 12 lakóhelyiség, WC és fürdőszoba van, továbbá a közlekedés lebonyolítására közlekedő folyosó és egy felső világítású hall. A lakóhelyiségek itt is tapétázva voltak, azonban ez is le van szaggatva. Az asztalosmunka legelsőrendű kivitelben, hófehér mázolással készült. Azonban az összes ajtó és ablakszárny, az ablakok bélés és mellvédborítása és több helyen az ajtók tokrészei is hiányzanak. Az összes lakóhelyiség parketta és vakpadló burkolata, párnafák a közlekedő helyiségek lapburkolata, konyha csempéje teljesen hiányzik. A reprezentációs helyiségek fűtését márványkandallókon kívül az alagsori helyiségben elhelyezett kaloriféresek által termelt és falicsatornákon vezetett légfűtés látta el. Az összes alagsori, földszinti és emeleti lakóhelyiségeket pedig cserépkályhákkal fűtötték. Azonban az összes kaloriféres és megállapíthatóan nagyértékű külföldi gyártmányú cserépkályhák teljesen össze vannak törve. A világítást a főépület közelében lévő gépház és szivattyúház gépiberendezésével előállított áram szolgáltatta, a gépiberendezéssel együtt a falakban elhelyezett szigetelőcsövek és huzalok is hiányoznak. A vizet a szivattyú által táplált kb. 3x3m ürtartalmú és az emelet felett levő padlástérben elhelyezett tartály szolgáltatta. A tartály kivételével az összes berendezési tárgy és sok helyen a csőhálózat is hiányzik."
Még ebben az évben, amikor a leírás készült, a gyulai Gyógypedagógiai Leánynevelő intézet külső telephelyként a kastélyba történő elhelyezéséről intézkednek, de ez a terv csak terv maradt, a valóságban a kastély továbbra is a lakosság szabad prédájaként pusztult.
Amikor a teljesen kifosztott, felgyújtott, széttiport kastély végleg életveszélyessé vált, 1983-ban egy polgári védelmi gyakorlat feladatává tették, hogy az épületet robbantsák fel és hordják el.
Kis híján tevékenységüket siker koronázta, ám a Wenckheim Krisztina álmaként életre hívott pompás kastély még ezen szörnyű pusztításnak is ellenállt.
„Sunt lacrimae rerum” szól Vergilius híres mondata, - a dolgoknak is vannak könnyei…- vannak bizony, és a pósteleki kastély fél évszázada könnyezik, és várja megmentőjét. Valakit, aki feltámasztaná poraiból, és mint a főnixmadár újra régi fényében ragyoghatna, ahogyan valaha Wenckheim Krisztina grófnő megálmodta.
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM
- Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon, 10. kötet, Békés megye kastélyai és kúriái. 2009.
- Podhorányi Zsolt: Póstelek Széchenyi-kastély. (A cikk a Gentleman magazin 2013. SUMMER számából.)
- Fekete J. Csaba: Tények és hipotézisek Siedek Viktor bécsi építész magyarországi működéséhez a gróf Károlyi, Wenckheim és Széchenyi családok szolgálatában.
- Borovszky Samu: Somogy vármegye. In.: Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, OMT. 1912
- Busa László: Békés megyei kastélyok állapota és parkjaik növényállományának taxonómiai felmérése. I. köt. 1988.
- Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. Dreissigster Band. Leipzig, Verlag von E. A. Seemann, 1936.
- Cházár László: Kastélyaink. Ohio, 1989.
- Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. II. köt.
- Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950, Wien 2002
- Hankó József: Két évszázad a Wenckheim családdal. Gyula 2000.
- Kiszely Tóth Anett: Kastélykeringő 2019.
- Kiszely Tóth Anett: Életre kelt kastélyok III. előadás
