Egymástól nem messze állt itt az Ursziny – Beliczey - kúria, a mára már lebontott Kis–Rosenthal - kúria és a Reök–Haraszti-kúria, valamint a ma a Munkácsy Mihály Emlékháznak otthont adó Steiner – Omaszta - kúria, amelynek történetét Virág Zsolt Magyar kastélylexikonjának [1] segítségével, építészeti leírását pedig szintén a Magyar kastélylexikon, valamint Sisa Béla Békés megye műemlékei című könyve alapján ismertetjük.
A mai 5. szám alatt Steiner Jakab, a gróf Apponyi család tiszttartója, Csaba egyik legtehetősebb polgára építtette fel klasszicista kúriáját valamikor 1843 és 1850 között. Steiner felesége Reök Karolina, Munkácsy Mihály anyai nagynénje, Reök István testvére volt. Munkácsy nővérét, Gizellát a Steiner család fogadta örökbe, Munkácsy és nagybátyja mindennap Steinerékhez jártak ebédre.
1852. december 6-án betyárok támadták meg és fosztották ki a kúriát, Munkácsy nagynénje az ekkor elszenvedett bántalmazásokba a következő év januárjában belehalt. Steiner Jakab megözvegyülése után rozváczi Omaszta Józsefnek adta el. Az Omaszta család Trencsén vármegyéből származott, 1599-ben kaptak nemességet. A család evangélikus ágából Omaszta János Tóbiás Csaba postamestere volt, az ő unokája volt a kúriát megvásárló Omaszta József, akinek halála után fia, Omaszta Gyula közjegyző örökölte a házat.
Az épület egészen az 1950-ben bekövetkezett államosításig az Omaszta család birtokában állt. Az Omaszta család utolsó tagja, Ilona, az evangélikus egyházra hagyta a család hagyatékát, a bútorokat és a képeket. Az államosítást követően a kúriában tejbegyűjtő állomást alakítottak ki, a bal oldali oldalhomlokzathoz bővítményt építettek, amely tejházként és virágházként szolgált. Az eredetileg nyitott tornácot beépítették (hasonlóan az Ursziny –Beliczey - kúria tornácához, amelynek eredeti állapotban való helyreállítása még várat magára). A kúria padlását gabona tárolására használták. Később lakások és pártház volt az épületben.
Az 1980-as évek elején merült fel a gondolat, hogy a nagy festő rokonainak egykori otthonában Munkácsy-emlékházat alakítanak ki. A számos, minden szakértelem nélküli átalakítást követően az eredeti állapot helyreállítása nem volt könnyű – és olcsó – feladat. A felújítás terveit már 1983-ban elkészítette az Országos Műemléki Felügyelőség egy tervezőcsoportja. Mielőtt a munkálatok megkezdődhettek, gondoskodni kellett a kúriában élő idős, beteg emberek elhelyezéséről. Úgy tűnt, hogy a helyreállítás 1986-ban megkezdődhet és 1990-re el is készül, a munkálatok megkezdésére azonban az 1990-es évek elejéig kellett várni.
Az épület műemléki helyreállítása a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársainak és Sisa Bélának, a Műemlékvédelmi Hivatal szakértőjének tanácsai alapján történt. A helyreállítás megfelelő források hiányában sajnos nem terjedhetett ki minden részletre: a kutatók megállapították, hogy a falakat eredetileg selyemtapéta borította, a mennyezeteket pedig freskók díszítették.
Az egyház által megőrzött bútorokat, képeket viszont a Munkácsy Mihály Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Néprajzi Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Műemlékvédelmi Hivatal munkatársai eredeti pompájukban állították helyre.
A képkiállítást Bakó Zsuzsanna Munkácsy-kutató, a Nemzeti Galéria művészettörténésze állította össze. A felújítás százötven évvel Munkácsy születése után, 1994-ben készült el, az emlékházat 1994. május 18-án nyitotta meg Göncz Árpád köztársasági elnök.
Az egykori Steiner – Omaszta-kúria építészeti, és Munkácsyhoz kapcsolódó múltja révén várostörténeti szempontból is Békéscsaba kiemelkedő értéke, akárcsak a Munkácsy Mihály Emlékház gyűjteménye. Az emlékház azonban nemcsak múzeumként jelentős, hanem otthont ad számos kulturális programnak, művészettörténeti előadásoknak, többek között a Kisnemesi Otthonok Országos Találkozójának is, így a város egyik kiemelkedő kulturális intézménye. A hírek szerint a kúria hamarosan teljes felújításon, korszerűsítésen esik át, így a város egyik legszebb épülete és egyik legjelentősebb műemléke még szebben fogadhatja látogatóit.