Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Aktualitások

Megemlékezés

A felvidékről kitelepítettek emléknapja a Városházán.

Az emléknapok szólhatnak felemelő érzésekről, dicsőségről, győzelemről, de szólhatnak veszteségről, fájdalomról is. Ez utóbbiakról szólt a pénteki emléknap is, ahol e szavakkal köszöntötte a megjelent vendégeket, átélőket és családtagjaikat Szarvas Péter polgármester úr 2019. április 12-én, a Felvidékről kitelepítettek emléknapján a Városháza dísztermében.

A magyar Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen, tekintettel arra, hogy ezen a napon indították el az első transzportot a Felvidékről a vagonokba kényszerített magyarokkal. Tették mindezt a Benes-dekrétumok alapján, amelyeket 1945-ben tett közzé Edvard Benes.

Békéscsaba Önkormányzata minden évben megemlékszik arról a napról, amikor több tízezer embernek kellett azonnal a hazáját, az értékeit hátrahagyni, és egyetlen bőrönddel és néhány bútorral elindulni az ismeretlenbe. 1947. április 12–én indult el az első vonat Magyarország felé. A vonatra kényszerített, elgyötört felvidéki magyar családok számára az utazással töltött 1-2 hét maga volt a pokol. Békéscsaba idősebb lakói ma is tisztán emlékeznek arra, amint a csabai vasútra befutottak a vagonok. Látták a könnyes szemmel érkező, testileg-lelkileg kimerült családokat. A vagonok lakói Békéscsabán tudták meg, hogy ki maradhat itt és kinek kell továbbmenni. Rokonoknak és ismerősöknek kellett az állomáson elválni egymástól. A búcsúzás megrázóan fájdalmas volt. Békéscsabára közel 500 felvidéki magyar családot hurcoltak, akik városunkban és a környező tanyavilágban kezdtek új életet- hangzott el Szarvas Péter polgármester úr ünnepi beszédében.

Barcs Anikó megemlékező beszédéből kiderült, 2000-ben kezdődött el az aktív és hangos emlékezés. A városunkban élő felvidéki magyarok elkezdték egymással felvenni a kapcsolatot. Sorsuk és átélt történelmük aktív földolgozásába kezdtek közösen, kitartóan, összetartva. Ennek eredményeképpen létrehozott értékeik több településen váltak példaképpé, országszerte elsők közé tartoznak több munkájukkal is.

Az ünnepség részeként Tomanek Gábor és Nagy Erika színművészek tolmácsolásában Barcsné Csizmadia Margit, valamint Kaposvári Jenőné Doma Zsuzsa családjainak történetét is megismerhették a megjelent vendégek. Elhangzott Nagy Béla: „Az áttelepülő magyarok szomorú búcsúja Felsőszelitől” című verse is Nadj Dávid előadásában, valamint Kádár Ferenc tárogató muzsikája is felcsendült.

Az ünnepség zárásaként a megjelentek koszorúkat és egy-egy szál virágot helyeztek el a Városháza árkádsorán, ahol 2008-ban emléktáblát állítottak a felvidéki kitelepítettekért.