Tanári végzettséget irodalomból, magyar és latin nyelvből szerzett. 1897-ben Kolozsvárott, gróf Bethlen Ödön családjánál nevelőként, a helyi Református Kollégiumban tanítóként dolgozott.
Kiemelkedő szerepet töltött be Békéscsaba közéletében, 1912 és 1916 között az Aurora Kör alelnöke, 1907-től 1913-ig a Békéscsabai Múzeum-Egyesület titkára volt. Nevéhez fűződik még a Munkácsy Mihály Múzeum felépítésével kapcsolatos teendők szervezése, irányítása, az első kiállítások rendezése, a múzeum igazgatása.
1898-ban lett a csabai evangélikus gimnázium tanára, majd 1916-ban az igazgatója. Pályája kezdetén hozta létre az iskolai könyvtárat, valamint a fiatalok támogatására az Önképzőkört.
Új pedagógiai áramlatok elméletei iránt is érdeklődött.
Számos önálló könyv, tanulmány szerzője volt, illetve helyi újságokba, folyóiratokba rendszeresen írt cikkeket. Egyik legfontosabb munkája A békéscsabai múzeum, amely 1914-ben jelent meg.
Munkája elismeréseként tanügyi főtanácsosi kitüntetésben részesült.
Igazgatósága alatt a legismertebb tanárokat alkalmazta, ezzel hozzájárult a csabai színvonalas oktatás megteremtéséhez. Munkásságához köthető az is, hogy megfelelő technikai feltételek biztosításával bevezette a biológiai, fizikai és kémiai gyakorlatokat.