A fennmaradt emlékek alapján általános a szobakonvha-szoba beosztás, folytatása az alsókonyha és a gazdasági épületek. Az utca felöli második helyiség többnyire a szabadkéményes konyha volt. A szobákban búbos kemencével fűtöttek. Előfordult, hogy a belső helyiségeket és a fűtőberendezéseket is festették. Különleges értékes része ezeknek a házaknak a kőoszlopos elő tornác. Erről terjedt el a szlovák elnevezés: podsztyenás háznak hív ták a magyarok is. pedig volt ennek magyar megfelelője, mégpedig a pletyka elejti ház. A tornácon szőttek, fontak a lányok-asszonyok, beszélgettek, vagy éppen fogadták az udvarlóikat.
Hz a „kő" oszlopos előtornác az. 1850-es évektől vált jellemzővé a gazdasági fellendülés jeleként. Korábban fából készültek az oszlopok. Megtaláljuk ezeket a fatornácokat az ú.n. sipkás, vagy simléderes házaknál.
Még a történelmi Magyarország területén általános volt. hogy az előtornác hasonló minőségben az udvar felé is folytatódott. A csabai épületeknél bizonyos fokú különbség alakult ki. Itt a főhomlokzat oszlopai magasabbrendíiek. az oldaltornác oszlopai általában fából vannak, könyökiákkal, ú.n. darufákkal készülnek.
Az évek folyamán a két egységből álló lakóépületet többször jelentősen átalakították. A nagyobbik épületnél az utca felöl már hármasablak volt. belső nyílászáró rendszere is csak kutatás alapján volt feltárható, a telek végében a kerítés mögötti szakaszon több kisebb melléképület állt. A 17. számú ház helyreállítási tervei 1983-ban készültek el. A rekonstrukció 1987-ben fejeződött be. Feladata volt az épület teljes műszaki felújítása. Ennek kapcsán visszaállítottuk az eredeti közbenső fal és nyílászáró rendszert. Mindkét épület első szobájába búbos kemence észült.