A Széchenyi- ligetben vagy az Élővíz-csatorna partján található facsonkokat ún. kopogtatófáknak hívjuk, és természetvédelmi célt szolgálnak. A kiszáradt fák törzsének egy részét – ha nem fenyeget a kidőlés veszélye- a helyi jelentőségű természetvédelmi területeinken meghagyjuk, így álló holtfák keletkeznek. A kopogtatófák korhadt részei és faodvai búvó- és táplálkozó helyet biztosítanak a minket körülvevő élővilágnak. Nevük is abból ered, hogy a harkályok kéreg alatti lárvákat keresve előszeretettel kopogtatják.
Az Élővíz- csatorna belvárostól távolabb eső parti szakaszain viszont már fekvő holtfákkal is találkozhatunk. Ezek azok a kidőlt fák, amelyek a helyszínen hagyva, bolygatás nélkül ugyancsak seregnyi élőlénynek ad otthont. A figyelmes szemlélő felfedezheti, hogy odúlakó madarak, valamint gombák, kétéltűek, rovarok és emlősök (jellemzően mókusok és denevérek) lakják a visszahagyott kopogtatófáinkat, holtfáinkat.
.jpg)