Takács Győző tanító, tervező alkotó műveire a népművészet és építészeti tanulmányai hatottak. Fő profilja a kerámiák széles körben történő alkalmazása volt, emellett tollrajzokat és grafikákat, illusztrációkat egyaránt készített. Humor, groteszk szellem jellemzi falképeit, domborműveit.
Első szakmai elismerését 1965-ben érdemelte ki, ekkor neki ítélték a Pro Urbe Makó érmet. 1994-ben munkásságának elismeréseképpen megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
1975-ben Békéscsabára költözött. Városunkba kerülve 1976-ban és 1977-ben magára vállalta
az akkor induló Országos Grafikai Művésztelep szervező titkári teendőinek ellátását. Figyelme ebben az időben fordult a kerámiatervezés felé, amelyhez a magyar népi tárgykultúra és motívumkincs iránti eleven érdeklődése társult.
Takács Győző rövid időn belül igen népszerű tervezővé vált. Terveit több porcelán- és kerámiagyár megvalósította. Dolgozott a Mezőtúri Fazekas Szövetkezetnek, a Hollóházi Porcelángyárnak, a Hódmezővásárhelyen 1965-ben alapított Alföldi Porcelángyárnak és a Kuntner Kerámia Laboratóriumnak (Svájc).
1960-tól állított ki különböző tárlatokon itthon és külföldön is. Művei főként Békéscsabán, Mezőtúron, Makón találhatóak, de az ország számos más pontján is találkozhatunk alkotásaival. Az utóbbi években több köztéri kútterve is megvalósult, amelyekről összefoglalást a békéscsabai múzeumban 2014-ben rendezett kiállításán adott.
Városunk meghatározó Korzó téri műalkotása az Időfa is az ő keze munkáját dicséri.
Emlékét megőrizzük!
