Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata rendkívül fontosnak tartja, hogy a rémtettek ne vesszenek a múlt homályába, ezért minden évben ezen a napon megemlékezik a tönkretett magyar gazdákról, családjaikról a Városháza árkádsorán elhelyezett emléktáblánál.
Az idei évben Kozsuch Kornél, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Békés Vármegyei Igazgatóságának elnöke mondott megemlékező beszédet, amelyben többek között kitért arra is, személy szerint is egy ilyen család leszármazottja, dédnagyapját Kozsuch Pált, 53 holdas gazdát is kulákká nyilvánították. A tragédia sajnos náluk is bekövetkezett. Dédnagyapját 1 évre börtönbe zárták, majd szabadulása után 3 nappal éltét vesztette.
„A kulákokat különösen sújtotta a beszolgáltatás, az adó feletti magas teher, amely teljesen ellehetetlenítette őket. Sok kulákká minősített embert a lakásából melléképületbe költöztettek ki, a házába pedig betelepedtek a helyi pártembereket. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat és öngyilkosságot követett el. Másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett testi bántalmazások következtében vesztették életüket. Nem csoda, hogy a gazdák tömegével ajánlották fel „önként” földjeiket az államnak. A kulákokat megbélyegezték, igazolványukban ott virított a nagy K betű, amely iskolás gyermekeik neve mellett is szerepelt az osztálynaplóban. Gyerekeiket középiskolába csak nehezen vagy egyáltalán nem vették fel. Felsőoktatási intézménybe pedig még a legjobbak sem kerülhettek. Nagykorúságuk elérése után ezért sokan költöztek a városokba, mert ha munkásként dolgoztak, néhány év múlva már bejutottak az egyetemre, főiskolára. A Sztálin halála után, 1953 júniusában Nagy Imre vezetésével megalakuló kormány számos korrekciós intézkedést hozott. A kulákok számára az amnesztiarendelet és a kuláklista eltörlése bizonyult a legfontosabbnak. Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-rendszer már inkább a kiegyezésre törekedett a parasztsággal. A kádári rendszer elismerte, hogy szükség van e réteg szaktudására és szorgalmára. Lehetőséget adtak arra, hogy a korábban kuláknak bélyegzettek a helyi társadalomban visszaszerezzék elvesztett helyüket.”
A megemlékezésen Liszi Melinda, a Békéscsabai Jókai Azínház színművészének előadásában Simonyi Imre: Ezerév című versét hallhatták az egybegyűltek.
Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében Varga Tamás alpolgármester és dr. Bacsa Vendel jegyző helyezték el a megemlékezés virágait a Molnár Sándornak emléket állító emléktáblánál.
Az eseményen részt vett Molnár Sándor unokája, Hajdú Károly is.
