Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Békéscsaba

Munkácsy Mihály, Békéscsaba díszpolgára

Békéscsaba díszpolgára lett Munkácsy Mihály világhírű festőművész. A posztumusz kitüntetett tiszteletére 2014. december 19-én délelőtt rendeztek ünnepséget a városháza dísztermében.

Munkácsy Mihály 1844. február 20-án, Munkácson, Lieb Mihályként látta meg a napvilágot. 8 éves korában, szülei halála után került Békéscsabára anyai nagybátyjához. 1854 és 1860 között asztalos inasnak majd legénynek adta nevelőapja. Hamar kiderült, hogy ez a munka nem neki való, sokkal inkább érdeklődött a művészetek és a festészet iránt.

Megtakarított pénzéből először a fővárosba, majd 1865-ben Bécsbe utazott, ahonnan anyagi okok miatt fél év után kénytelen volt visszautazni Békés megyébe. Itt festette meg Búsuló betyár című művét, valamint itthonléte alatt fellépett a csabai vendéglőben, Szigligeti Ede A mama című vígjátékában. 1866-ban elkészült a Petőfi búcsúja a szülői háztól című képe, és ő maga is elutazott – ezúttal Münchenbe.

A bajor királyi akadémia hallgatója lett. Az első, nehézségekkel teli év után az akkori magyar kultuszminisztertől ösztöndíjat kapott, melyből ellátogathatott a Párizsi Világkiállításra, ahonnan meghatározó – a későbbi műveiben is felfedezhető – élményekkel tért vissza a német városba. Tanulmányait Francz Adam magániskolájában folytatta, közben folyamatosan értékesítette képeit, gyűjtötte pénzét, hogy kiköltözhessen Párizsba. Némi hazai kitérő után életének következő állomása Düsseldorf volt. Ekkor már egyre nagyobb figyelemmel követte őt a hazai és a világi közvélemény, művésztársai is látták benne a nagy és eredeti tehetséget. Egy hazai folyóiratban megjelent az Ásító inas kompozíciós rajza, majd 1869-ben hozzákezdett a Siralomház című képéhez. Két évvel később, 1871 novemberében Párizsba költözött, ahol megszületett az Éjjeli csavargók, a Köpülő asszony és a Rőzsehordó nő. 1873-ban a Bécsi Világkiállításon több festménye is hatalmas sikerrel szerepelt.

1874-ben feleségül vette de Marches báró özvegyét, Cécile Papiert. Több hónapos nászútjuk során Békéscsabán, illetve Gerendáson is pihentek, ahol Munkácsy a Falu hőse című képéhez tanulmányokat készített, illetve megfestette a Poros út című művét. 1876-tól szalonképeket kezdett festeni. Egyre többet betegeskedett, de ennek ellenére 1878-ban megalkotta a Milton az „Elveszett Paradicsom”-ot diktálja leányainak című képét. Ekkor jelent meg életében Karl Sedelmeyer műgyűjtő, akivel 10 évre szerződést kötött Munkácsy. A következő években még többet dolgozott, míg betegsége súlyosabbá vált: szalonképeket, tájképeket festett, valamint hozzákezdett élete nagy művéhez, a Krisztus-trilógiához – bár ekkor még csak egy Krisztus-képre kapott felkérést Sedelmeyertől. 1881-ben elkészült a Krisztus Pilátus előtt, 1884-ben Krisztus a Kálvárián címmel az a kép, amely később Golgotaként vált ismertté. Az Európa-szerte ünnepelt mester két monumentális alkotása bejárta a világot.

A Sedelmeyerrel kötött szerződés lejárta után betegsége súlyosbodott, és egyre többször vetődött fel benne a hazautazás gondolata. 1896-ban elkészült a trilógia harmadik része, az Ecce homo, ami munkásságának méltó koronája. 1900. május 1-jén hunyt el, Budapesten helyezték örök nyugalomra.

Még élete során számos kitüntetést, érdemrendet kapott, valamint Munkács és Budapest díszpolgárává avatták. Békéscsaba is méltán lehet büszke a zseniális tehetségű festőre, akinek hatalmas méretű és a legapróbb részletekig tökéletesen kidolgozott művei bejárták a világot. Kortársai elismerték tehetségét és tisztelték szorgalmáért, akaraterejéért, amivel rengeteg nehézségen küzdötte át magát, hogy célját elérje.

Békéscsabán tér, utca, múzeum; 2014 óta híd viseli a világhírű festő nevét.