Fekete Pál 1956-os szellemi öröksége

1948-ban a Magyar Néphadsereg sorkatonai szolgálatra hívta be. Egy évet szolgált a légierőnél repülőgép-szerelőként.

Mivel édesapját, Fekete Istvánt, 1945-ben a Gulágra hurcolták, ellenséges személynek minősítették, és áthelyezték egy gyalogos hadosztályhoz, amely a déli határon Titóval szemben biztosította az országot. A jugoszláv határon megsebesült, ahonnan a szegedi kórházba került. Felgyógyulása után segített katonatársainak tanulni, ezért lehetővé tették számára, hogy felvételizzen a Szegedi Tudományegyetemre, orosz nyelv és irodalom szakra. Tanulmányait kitüntetéssel fejezte be, majd 1953-ban Békéscsabán helyezkedett el tanárként. Négy évig taníthatott az 1. számú Általános Iskolában és a Rózsa Ferenc Gimnáziumban.

Az 1950-es évek elején a tanítás mellett a Természet- és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) munkatársaként történelmi előadásaival bejárta egész Békés megyét. Békéscsabán alapított családot B. Kovács Ágnessel. Történelmi előadásai révén megyeszerte ismert személyiség volt.

1956-ban ezért is eshetett a választás éppen őrá: Békéscsabán a Forradalmi Bizottság vezetőjének választották.

Fekete Pálnak köszönhetően Békéscsaba városa 1956. november 4-én megmenekült attól, amit Budapest nem tudott elkerülni: a szovjetek harc nélkül foglalták el a tiszántúli katonai körzet központját. A Forradalmi Bizottság elnökének józansága, megfontoltsága, tájékozottsága és magas szintű tárgyalási képessége, nem beszélve az orosz nyelvben való jártasságáról megmentette Békéscsaba városát a szörnyű pusztulástól, valamint attól, hogy halottai legyenek.

Fekete Pált ezért a szerepvállalásáért 1957. február 17-én letartóztatták, majd 1958 márciusában másodfokon is életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Békéscsabán a Munkácsy utcai ávós börtönben, Szegeden, Budapesten, Márianosztrán, Vácott, Gyulán, Jászberényben és Sopronkőhidán raboskodott. Három évet magánzárkán töltött.

1963. március 26-án amnesztiával szabadult. Már a szabadulása napján megpróbálták beszervezni, ám ő ellenállt. Ennek köszönhetően örökre eltiltották a tanári pályától, kitiltották Békéscsabáról is, így fizikai munkából tartotta el a családját. Ugyanakkor számos magántanítványt oktatott orosz, német és francia nyelvre. 1988-ban segédmunkásként ment nyugdíjba. 1989-ig megfigyelték.

A rendszerváltást követően Békéscsaba „visszafogadta” Fekete Pált. 1989. október 23-án már ő mondta az ünnepi beszédet a városháza előtt, 1992-ben pedig a város díszpolgárai közé választotta.

 

Fekete Pál életének fő célját, ars poeticáját így fogalmazta meg: „A haza szabadságáért életüket is feláldozni kész emberek többsége fiatal, sőt gyermek volt. Méltó emléket állítani számukra a túlélők legszentebb kötelessége.” (Az utolsó szó jogán. Püski kiadó, 2003.)

 

2011. október 23-án ezért nyitotta meg Békéscsabán a nagyközönség előtt a Fekete Pál Gyűjteményt, amely azon túl, hogy emléket állít a magyar történelem sorsfordító eseményeinek, különösen a 20. századi diktatúrák, főként a kommunizmus áldozatainak, napjainkban a Magyar Október hagyományőrző tagozatnak is székhelye és rendszeres találkozóhelye, ahol rendhagyó történelemórák, könyvbemutatók, megemlékezések, beszélgetések zajlanak – ’56 szellemében.

A Nagy Imre Társaság Békéscsabai Csoportja és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Békés vármegyei szervezetének hagyományőrző tagozata, a Magyar Október társaság arra törekszik, hogy ne hagyja feledésbe merülni a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének, az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak a szellemiségét, valamint Fekete Pál 56-os szellemi örökségét.

 

A Fekete Pál Gyűjtemény kialakításával párhuzamosan sorra születtek meg Fekete Pál könyvei, valamennyi a Püski Kiadónál. Elsőként Az utolsó szó jogán című életrajzi kötete jelent meg, 2003-ban.

Élete utolsó harmadában első könyvét még öt másik követte, melyekben személyes élményei mellett az 1945 utáni kommunista diktatúra ismeretlen Békés megyei áldozatainak történeteit adta közre családtagok, hozzátartozók beszámolói alapján és levéltári források segítségével, szintén szépirodalmi stílusban. A Cseppek a tengerből: Békés megye mártírjai és áldozatai a második világháború alatt és után (2006), a Sátánok éjszakája (2009), a Sírjára nem jutott virág (2011), a Magyar Jeanne d’Arc (2014) és a Magyar mártírok 1956: csak a szél sír felettük (2018) című könyvek ugyancsak a Püski Kiadó gondozásában jelentek meg.

Bár Fekete Pált 1956-os szerepvállalása miatt Békéscsabáról és Békés megye területéről is kitiltották, és az 1957-től a rendszerváltozásig tartó kommunista diktatúra évtizedeiben nem térhetett vissza korábbi életének színterére, 1989 után mégis azért dolgozott, hogy Békéscsaba lakói megismerhessék a Rákosi- és a Kádár-diktatúra üldözöttjeinek, különösen az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi és megyei résztvevőinek, meghurcoltjainak és kivégzettjeinek történetét.

A rendszerváltozást követően Fekete Pál életének egyik legfontosabb küldetésévé vált a történelmi emlékezet ápolása és továbbadása. Gyűjteményének létrehozásával, megnyitásával, könyveivel, visszaemlékezéseivel és előadásaival nem csupán az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak kívánt emléket állítani. Arra törekedett, hogy a magyar történelem sorsfordító eseményeit és azok emberi tanulságait is közelebb vigye az újabb nemzedékekhez.

Különösen fontosnak tartotta az ifjúság történelmi ismereteinek gyarapítását és történelmi gondolkodásának formálását. A 2000-es évektől 2022-ben bekövetkezett haláláig számos rendhagyó történelemórát, előadást és tárlatvezetést tartott diákoknak, pedagógusoknak és érdeklődő felnőtteknek. Személyes visszaemlékezéseivel olyan történelmi korszakot tett átélhetővé hallgatósága számára, amelynek maga is aktív szereplője, majd üldözöttje volt.

Fekete Pál évtizedeken keresztül a békéscsabai 1956-os megemlékezések rendszeres és elmaradhatatlan résztvevője, szónoka volt. Békéscsabán az egyik legismertebb tanáregyéniségnek számított, emlékét pedig halála után is sokan őrzik. Személye összekapcsolódott a város 1956-os történetével és az 1956-os helyi emlékezet rendszerváltozás utáni újjáélesztésével.

Különleges jelentőséget ad életútjának, hogy az a város, amelyből politikai megtorlás következtében évtizedekre kiszorították, később történelmi és közösségi szolgálatának legfontosabb színterévé vált. Nem a sérelmek megőrzését tekintette feladatának, hanem az emlékezést, az ismeretterjesztést és a következő nemzedékek megszólítását.

Az 1956-os békéscsabai események egyik meghatározó szereplőjeként tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a forradalom napjaiban a városban a súlyosabb vérontást és pusztítást sikerüljön elkerülni. A rendszerváltozás után pedig személyes küldetésének tekintette, hogy 1956 eszmei és erkölcsi öröksége ne merüljön feledésbe.

Örökségét napjainkban is továbbviszik. A POFOSZ Békés vármegyei szervezetén belül működő Magyar Október Hagyományőrző Tagozat valamint a Nagy Imre Társaság Békéscsabai Csoportja Fekete Pál szellemi örökségét követve őrzi és adja tovább az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetét.

Fekete Pál jelentősége ezért messze túlmutat saját 1956-os szerepvállalásán. Egyszerre volt történelmi szereplő, tanár, emlékezetőrző, gyűjtő és a helyi történelmi tudat formálója. Életútja összekapcsolja Békéscsaba 1956-os történetét a megtorlás évtizedeivel, majd a rendszerváltozás utáni szabad emlékezés és történelmi számvetés időszakával.

Életműve nem csupán egy ember személyes öröksége, hanem Békéscsaba történelmi és szellemi örökségének része. Munkásságának értéktári elismerése egyúttal tisztelgés lenne mindazok előtt, akik 1956-ban a szabadságért cselekedtek, majd a megtorlás éveiben üldöztetést szenvedtek, és akiknek történetét Fekete Pál élete végéig igyekezett megőrizni az utókor számára.

Dr. Nagy Gyöngyi

Kovács Márta