Podsztyenás ház
A XVIII. század közepén kialakult simléderes háztípust a XIX. század első felétől fokozatosan váltotta fel Békéscsabán az úgynevezett podsztyenás ház, melynek oromtornáca a simléderes ház előreugró részéből fejlődhetett ki. A podsztyena a ház elejét és bejáratát védő előtér, amelyet ajtó választ el a tornáctól, és amely szerkezetét, rendeltetését tekintve is különbözik az ország más tájain elterjedt oromtornácoktól. A podsztyenás házak jellemzője a tetőnek az oromfal felett kissé lecsapott vége, az úgynevezett „kiskanfaros” végződés, vagy helyi elnevezés szerint sipka, amelynek csúcsán cifrázott faoszlopka emelkedett, alatta deszkaoromzattal, amely sok esetben díszes kivágásokkal, a szegőlécek széleinek profilálásával egyik díszítőeleme a háznak. Ezt az előreugró tetőszerkezetet három darulábas faoszlop tartja, közüket deszka- vagy léckerítésű könyöklő tölti ki. A podsztyenás ház elejének ereszalját is faoszlopok tartják, közüket deszkából fűrészelt díszítés tölti ki. Szegényebb viszonyok között élő parasztcsalád háza ebben az időben nem épül podsztyenásan, bár kiskanfaros oromzatú, de oromfal egy vonalban épül a homlokfallal, és a ház elejének ereszét sem tartják faoszlopok, nincsen tornáca. A tehetősebb gazdák vagyonuk hangsúlyozására barokkos homlokzat, vakolatdíszes oromzatú lakóházakat építettek a XIX. század 60-70-es évei között. Az ilyen lakóház oromzatán az építés ideje vakolatból, domborúan formált évszámmal van kiképezve. Előreugró oromzatát és ereszalját téglaoszlopok vagy pillérek támasztják alá. A lakóházak mindig hosszanti tengelyükkel merőlegesen épültek az utca vonalára. A XIX. század első felében alakult ki a hagyományosan gazdálkodó paraszti életformának megfelelő lakásbeosztás a gazdasági melléképületekkel. Ekkor kezdtek a korábban jellemző konyha és egy szoba mellé még egy szobát, az utca felé eső tisztaszobát építeni., a konyha után helyezkedett el a lakószoba. Ezután egy-két kamra, külön padlásfeljáró és esetleg pincelejáró következett, majd a ház végében a kocsiszín és az istálló, az udvar végében pedig a disznóól és az istálló. A konyhák az 1900-as évekig szabadkéményesek voltak, a szobákat kemence melegítette. A XX. század második felétől egyre több podsztyenás ház vált bontás, átalakítás áldozatává, ez a folyamat napjainkban is tart.
A szlovák és magyar népi építészeti hagyományok keveredésével egyedülálló, a városra jellemző épülettípus jött létre, amely meseszerű megjelenésével a város egyik szimbóluma is lehetne. A podsztyena alaprajzát, szerkezetét, rendeltetését tekintve is különbözik az ország más tájain elterjedt oromtornácoktól. A podsztyenás házak a hagyományos, a városra jellemző gazdálkodó paraszti életforma emlékének hű őrzői. A háztípus csaknem egy évszázadon át Békéscsaba számos városrészének településképében játszott meghatározó szerepet. A népi építkezésnek valószínűleg kevés helyen volt megtalálható hasonlóan nagy számban egységes formájú, ám mégis hatalmas változatosságot mutató példája. Sajnos egységes, podsztyenás házakból álló utcakép a városban már sehol sem marad, pedig egy ilyen az egész világon egyedülálló lehetne. Bár Békéscsabán ma is sok ilyen épület áll, jelentős részük már többé-kevésbé átépült. A még épségben maradt házak közül alig néhány áll műemléki vagy helyi védettség alatt, és ezek jelentős része nem a legjellegzetesebb, deszkaoromzatú házak közé tartozik. A védettség hiányával magyarázható, hogy csak az elmúlt néhány évben több podsztyenás ház került lebontásra vagy vesztette el értékeinek egy részét. Sajnos a házak közül jó néhány igen rossz állapotban van, így az a veszély fenyeget, hogy e különleges házak száma tovább fog csökkenni. A podsztyenás házak igazi különlegességei a városnak, amelyek hatalmas értéket jelentenek, így sokkal nagyobb védelmet érdemelne.
Dr. Dénes Attila
