Jézus szíve templom
A jaminai katolikus közösség méreténél fogva a századforduló után már saját templomot igényelt, ám az 1930-ban megépült első templomukat 1944-ben bombatalálat érte, az újonnan épülő templomot pedig 1948-ban a kommunista vezetés félkészen elvette (a mai jaminai SZTK épülete) Ezután közel 50 évig, egészen 1993-ig kellett várniuk, hogy végre újra saját templomuk legyen. Bielek Gábor apátplébános és munkatársai szorgalmas szervezőmunkája által megmozdult a város és a környék: a templomépítés hírére magánszemélyek és cégek sokasága ajánlotta fel anyagi segítségét vagy önkéntes munkáját. Ennek hála valamivel több mint egy év alatt megépült a templom: az első kapavágásra 1992. szeptember 28-án került sor, majd 1993. november 28-án szentelték fel nagy ünnepség keretei közt.
A templomban páratlan művészeti érték összpontosul:
- • Mladonyiczky Béla (1936-1995) Székely Bertalan-díjas szobrász készítette a 16 darab, 28x44 cm-es, körtefa táblákba vésett domborművekből álló kétszárnyú kaput, mely a „Rózsafüzér titkai” címet viseli, és Jézus életének történetét mutatja be.
- • Kiss György (1946-2016) Munkácsy Mihály-díjas szobrász készítette a templomban található liturgikus tárgyakat bronzból és carrarai márványból: többek között Keresztelő Szent János szobrát a keresztelőmedence fedlapján, vagy Páduai Szent Antal és a Lourdes-i Szent Szűz szobrait.
- • Mihály Gábor (1942-) Kossuth-díjas szobrász Kalkuttai Szent Terézt – Teréz anyát – ábrázoló szobra is itt került elhelyezésre.
- • Patay László (1932-2002) Munkácsy Mihály-díjas érdemes festőművész készítette az 500 m2-es, több mint 530 alakot megjelenítő szekkót, ami elkészültekor a legnagyobb festett falfelület volt Közép-Európában. Emiatt kapta a templom egyes helyeken a „festett ima” nevet. Részlet a zsűrizést végző képzőművészeti lektorátus értékeléséből: „A mester e templomban megfestett monumentális remekművével az eddigi életművére tette fel a koronát és ez egyben az egyház történetében is óriási jelentőségű alkotás, mert a templomban egy olyan képsort találunk, amely a magyarság ezeréves kereszténységét is ábrázolja, és ennek a páratlan művészeti alkotásnak a világörökség között van a helye.”
A békéscsabai Jézus Szíve-templom megtestesíti a békéscsaba-erzsébethelyi lakosok állhatatosságát, vallásos elköteleződését. A hívek szándéka világos: hiába érte annyi csapás a próbálkozásaikat, Jaminának márpedig katolikus templom kell! A közösség eltökélt tagjai azóta is gondoskodnak róla – pályázatokkal, munkával – hogy a templom állagát megóvják, pl. külső-belső festések; a torony faanyagának kicserélése 2018-ban; vagy a domborműves kapu restaurációja 2024-ben.
A templom létrejöttéhez igen széleskörű társadalmi összefogásra volt szükség, ebből kifolyólag pedig a templom léte Békéscsaba város polgárai összetartásának egyik legékesebb bizonyítéka. A megépüléséhez ráadásul nem csak a város, hanem megyeszerte, egyházmegyeszerte (és még külföldről is) csatlakoztak a támogatók felekezeti és politikai hovatartozástól függetlenül.
A templom puritán külleme ellenére belül hatalmas művészeti értéket képvisel: a templom belső felületének majdnem teljes részét lefedő szekkót, a liturgikus tárgyakat, szobrokat, valamint a kaput ismert és elismert művészek készítették. A művészek a koncepciójukat ráadásul a templom tervezésével egyidőben alakították ki, tehát minden elem eleve ebbe az épületbe lett szánva, hogy együtt egységes egészet alkosson.
A templom „Békéscsaba ékszerdoboza”-ként képes hozzájárulni a város turisztikai attrakcióinak gyarapításához, noha ebből a szempontból – valószínűleg az elhelyezkedése miatt - még nem aknázták ki a lehetőségeit.
A templom ad otthon a Zenebarát-Felebarátok (Közhasznú Alapítvány) énekkarának, akiket jól ismerni a városban az értékteremtő munkájukról: több mint tíz éven át szervezték az Ökumenikus Adventet, koncertekkel, előadásokkal, ami rendszeresen nagyszabású, élőállatos betlehemi műsorral záródott; vagy a Városi Keresztutat, amikor a jaminai templom és a belvárosi társszékesegyház között tették meg énekelve-elmélkedve az utat szintén ökumenikus jelleggel; vagy az Ifjúsági Találkozókat (IGÉT, majd BIT), ahol az egyházmegye fiataljait hívták össze lelki töltekezésre. A templom, a jaminai egyházközösség nélkül ez a közösség otthontalan lett volna, a város pedig szegényebb lenne ezekkel a kulturális és lelki programokkal.
Petőcz Tamás
