A téglagyártáshoz szükséges kiváló jaminai agyagos föld bányászatának következményeként csodás környezet alakult ki a településrész déli szegletében, hiszen évtizedek alatt a mesterséges agyaggödrök természetes tavakká szélesedtek és mélyültek. A 20. század második felének gépesített fejtései után visszamaradó 2 és 45 hektár közti méretű bányatavak mára komoly természeti és rekreációs értékké váltak. Összesen 21 bányató található az érintett területen, amelyek mélysége változó, átlagban 3 és 10 méter közötti. A két nagy tó, a Fás- és a Csaba-tó mélysége több helyen meghaladja a 12 métert. A tavakat szabálytalan partfalú, keskeny náddal, gyér növényzettel benőtt földsávok választják el egymástól. Megtalálhatóak azok az élőlények, amelyek egykor a mocsaras részt jellemezték. Fokozottan védett madarak fészkelnek és költenek a területen (bakcsót, kócsag, vörös gém, gulipán, gólyatöcsök, hattyú). Az emlősök közül szintén a fokozottan védett vidra élőhelyéül is szolgálnak a bányatavak. A természetkedvelőknek kedvezve a mostani környezet megőrzése, ápolása fontos feladat hosszú távon. Érdemes mindenkinek a vizek környékén sétát tenni, biciklizni, horgászni. A tavak ismertségét, népszerűségét növeli, hogy a területen halad keresztül a Modern Városok Program keretében megépült Wenckheim-kerékpárút, valamint a Csabagyöngye szőlőültetvény is a területen fellelhető attrakciók körét bővíti.