Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Kulturális örökség

Póstelek természeti és épített öröksége

Póstelek 1838-ban (gróf Wenckheim (II.) Ferenc halála után) a család gyulai grófi ágát megalapító Wenckheim (IV.) József Békés vármegyei alispán tulajdonába került, akinek halálával fiára, Wenckheim Gyula Békés megyei aljegyzőre szállt a birtok. Ő 1876-ban nagybátyjának, a család ifjabb grófi ágának gerlai ágát megalapító Wenckheim (I.) Károly huszár kapitánynak adta el a birtokot. Az ő 1891-ben bekövetkezett halála után fia, Wenckheim Frigyes lett az akkoriban Dobozhoz tartozó birtok ura. A gróf, aki a szabadkígyósi kastélyban lakott, 2682 kataszteri holdnyi pósteleki birtokát folyamatosan fejlesztette: levezették a belvizet, cselédlakásokat, istállókat, gazdasági épületeket, gőzmalmot, iskolát építettek. A birtokon fácán- és szarvasmarha-tenyésztés folyt. A hagyomány szerint hozományként került az uradalom 1895-ben a gróf második lányának, sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Antalné Wenckheim Krisztinának a birtokába. A kastély felépítéséről a Vállalkozók Lapjának 1905. évi száma ad hírt, e szerint a grófné megbízásából épült a kastély (a hagyomány szerint a grófné és férje számára Wenckheim Frigyes építtette a kastélyt).

A tervező személye bizonytalan: 1988-ban még élő szemtanúk elmondása alapján Siedek Viktor bécsi építészt nevezték meg tervezőként, viszont gróf Széchényi Viktor 1933-ban kiadott Töredékek a sárvár-felsővidéki gróf Széchényi nemzetség történetéből című művében Schlichter Lajos győri építészt említi a kastély tervezőjeként. A kastély stílusa alátámasztja Siedek szerzőségét, ezen kívül biztosan kapcsolatban állt a Wenckheim családdal: 1897-98-ban ő készítette el az 1902-ben felépült dobozi neoromán templomot és sírboltot, valamint a csorvási nagymajori Wenckheim-kastély.

A pósteleki kastély 1906 és 1909 között épült. A vertikálisan és horizontálisan erősen tagolt, középen kétszintes, az oldalszárnyakon egyszintes épület alatt magasított alagsor húzódott. A kétszintes épületrészt három rizalit – egy közép- és két sarokrizalit – tagolta. A főhomlokzat a földszinten 4+(2+2+(A+A+A)+2+2)+4 osztású, a középső, kétszintes rész 2+2+3+2+2 tengelyes volt, azaz a sarokrizalitnál alul-felül két-két ablak található, hasonlóan a mellette levő falsíkon is, középen pedig alul ajtók, felül ablakok találhatóak. A középrizalit magasföldszinti, keretelt, félköríves záródású ajtói eredetileg nyitottak voltak, később építették be őket, felettük hullámíves szemöldökpárkány húzódik.

A kastély lakosztályaiban a falakt különböző színű plüsstapéta borította, a szobák nevüket a tapéta színéről kapták. A helyiségekben a cserépkályhák színe a tapétáéhoz igazodott.

A kastély építése után nem sokkal alakították ki körülötte a parkot a nagyrészt kivágott erdő helyén.

Az uradalomban lóvontatású kisvasút is épült.

A pósteleki kastély fénykora az 1920-as évek elejére tehető. 1920-ban Széchényi Antalné elsőszülött leányát, Széchényi Antoinette grófnőt itt vette feleségül zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre, majd a második leányt, Széchényi Ilona grófnőt 1923-ban nagykárolyi gróf Károlyi Viktor. Mindkét ifjú pár gyakran tartózkodhatott Pósteleken, mivel a grófi gyermekek közül Almásy Orsolya és Károlyi Krisztina is a kastélyban született meg. Gróf Széchényi Antal 1924-ben bekövetkezett halálával azonban csendesebb napok következtek. Miután a grófi család 1944-ben elhagyta a kastélyt, a környékbeli lakosság kifosztotta, felgyújtotta az épületet.

Miután a kastély hasznosítására született tervek nem valósultak meg, az épület továbbra is ki volt téve a fosztogatásnak, rombolásnak, és így egyre csak tovább pusztult. 1983-ben munkásőrök gyakorlat keretében a megmaradt részeket felrobbantották.