Az első világháború után újjászervezett magyar légierő hajózó személyzetének kiképzése, rendszeres utánpótlása megkövetelte, hogy a fiatalok közül mind többen sajátíthassák el a repülési ismereteket, gyakorlatot szerezzenek. Ennek a motor nélküli, vitorlázó repülés volt az első lépése, ahonnan az út a motoros gépek pilótáinak kiképzéséhez vezetett.
Gyulán 1939. január 29-én alakult meg a Békés vármegyei Cserkészrepülők Egyesülete. 1942. június 14-én egyesült a MOVE Békéscsabai Aero Szakosztályával, és Békés vármegyei Repülő Egyesület néven működött tovább. Tisztikarában a megye első számú vezetői is helyet kaptak, főtitkára a gyulai dr. Elek László, aki maga is szenvedélyes repülő volt. Gyulai cserkészek Rubik Ernő gyárából 1941 elején két iskolagépet vásároltak, de repülni végül nem tudtak. A megoldás számukra is a békéscsabai repülőtér létrehozása jelentette.
A gyulai út melletti tehénlegelő területéből 1940-ben a MOVE Békéscsabai Aero Szakosztályának 200 holdat sikerült bérbe vennie a Felsővégi Tehénlegeltető Társulattól repülőtér céljára. A kiépítés már a megyei repülő egyesület irányításával történt. 1943. április 27-én a megye főispánja avatta fel az új hangárt és az elegyengetett repülőteret. A félkört formázó, 20x22,5 m alapterületű hangárt Herdy Béla fiatal gyulai építészmérnök tervezte. A bonyolult faszerkezetet Valastyán János, békéscsabai ácsmester kivitelezte.
Az építkezésen, 1942 nyarán a repülni vágyó fiatalok a repülőtéren sátortáborban lakva dolgoztak. A kiszolgáló épületek a későbbi években épültek. Az új repülőtéren megindult a vitorlázó repülős kiképzés, a tanuló gépeket a csorvási gr. Wenckheim Sándortól vásárolt és átalakított Rools-Royce csörlőautóval emelték a magasba. A második világháború alatt katonai célokra használt reptér hangárja elpusztult, a csörlőkocsi is elkallódott.
A második világháború után a szovjet kézbe került magyar légi forgalom egyik repülőtere lett a békéscsabai, 1956-ig belföldi légi járatokat fogadott és indított. A repülőtér vezetője 1946-tól, nyugalomba vonulásáig a Paul Tissander diplomával kitüntetett híres aviatikus és repülőgép konstruktőr, Kvasz András volt. A vitorlázó sport a háború után a MADISZ, majd az MHSZ keretében indult újra, kiegészülve az ejtőernyőzés, a modellezés területével.
A békéscsabai repülőtér mindig fontos szerepet játszott a haderőn kívüli katonai utánpótlásképzésben. Számos, ma már hírneves pilóta Békéscsabán kezdte pályafutását, köztük Farkas Bertalan űrhajós is. Itt rendezték meg 1984-ben a 12. motoros műrepülő világbajnokságot, ahol későbbi világbajnokunk Bessenyei Péter is kiválóan szerepelt. Azóta is számos sikeres világverseny színhelye volt a folyamatosan fejlesztett békéscsabai repülőtér.
Az aviatika békéscsabai úttörői
Ős Lajos (?-1938) Békéscsabán folytatott kísérleteket a mai helikopter ősének számító gépével. Békéscsabán született, édesapja a helyi Suk és Wagner téglagyár vezetője volt. Már fiatal korában nagyon jó mechanikai érzékkel rendelkezett. Tanulmányai befejezésével a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület pénztárnoka lett. Hivatali munkája mellett gépek tervezésével is foglalkozott. 1909-ben készítette el új szerkezetű gépe tervét, amelyet Fikker Károllyal együtt épített meg, fizetéséből finanszírozva a költségeket. A felépített gép működése eltér a repülőtől, ugyanis a középen elhelyezett motor segítségével kezdtek a propellercsavarok működni, ami lehetővé tette a szerkezet helyből történő felszállását. Az 1912-es próbarepülés alatt a szerkezet nem bírta a terhelést, és a gép lezuhant. A sikertelen start után a konstruktőr abbahagyta a további kísérletezést. Ős Lajos szerkezete több mint egy évtizeddel megelőzte Asbóth Oszkár gépét, amiből a mai helikopter kifejlesztése történt meg.
Nattán István (1902-1975) gépészmérnök 1928-ban Békéscsabán nyitott épületgépészeti mérnöki irodát. A MOVE Békéscsabai Aero Szakosztályának vezetőjeként kulcsszerepet játszott a vitorlázó repülés megszervezésében. Asbóth Oszkár és Rubik Ernő tanítványaként maga is tervezett siklórepülőgépet, amelynek egyetlen példányát Leel-Ősy Albert asztalos Luther utcai műhelyében építették meg. A Csaba vezér névre keresztelt gép sikeres próbastartja 1935. július 6-án volt a felsővégi legelőn. A légügyi hatóság azonban a megfelelő feltételek hiánya miatt nem adott engedélyt a géppel további repülésekre. (Egykori lakóházán 2016.május 31-én emléktáblával örökítették meg munkásságát.)
Kvasz András (1883-1974) kovácsmester fiaként született Békéscsabán, 1883-ban. Szakmáját apja műhelyében sajátította el, majd Budapestre költözött, ahol kerékpárjavítással foglalkozó mechanikai műhelyt nyitott. Munkája közben ismerkedett meg a repülés akkori szereplőivel, részt vett a gépek építésében, javításában, 1910-től már maga is repült az általa tervezett és épített motoros repülőgépekkel. 1911-ben a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel 500 koronát nyert. 1911-1914 között az ország hetven településén, így Békéscsabán is bemutató repüléseket végzett, népszerűsítve a repülést. A Rákos-mező deszkahangárjaiban éltek társaival, igen szerény körülmények között, minden jövedelmüket a gépek építésébe fektették.
Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett repülős szolgálatra, 1915-ben azonban egy kényszerleszállás után orosz fogságba került, és csak 1918-ban térhetett haza. Szerelő, taxisofőr, majd a budaörsi polgári repülőtér portása lett. 1946-tól nyugdíjazásáig a békéscsabai repülőtér vezetője volt.