Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Ugrás a tartalomhoz
Sport

Palotai Károly

Palotai Károly olimpiai bajnok labdarúgó és világhírű játékvezető életútja

 

 

Palotai Károly (Békéscsaba, 1935. szeptember 11 – Győr, 2018. február 3.): 1964-ben, a Tokióban rendezett olimpián, a magyar labdarúgó-válogatottal lett aranyérmes. Azt követően labdarúgó játékvezetőként folytatta kimagasló életútját. A világon egyetlen nemzetközi szintű játékvezető sem volt olyan sikeres labdarúgó, mint Palotai. Teljesítményét, páratlan sportpályafutását számos nemzetközi és hazai díjjal, kitüntetéssel ismerték el. Szülővárosától 2010-ben megkapta a „Békéscsabáért” kitüntetést, 2017-ben pedig – néhány héttel halála előtt – „Békéscsaba Halhatatlan Sportcsillagává” avatták.

Palotai Károly „valódi” békéscsabai családban született, édesapja még a Priskin vezetéknevet viselte, amikor a városi tűzoltó-parancsnokságot vezette. Palotai Károly Békéscsabán született, a városban élt és sportolt 20 éves koráig. Ám ahhoz, hogy tehetségéhez méltó pályát befuthasson, az NB II.-es csabai csapatból az élvonalba kellett igazolnia. Győrbe szerződött, s egy rövid németországi kitérőtől eltekintve végig az ETO labdarúgója volt. A Rába-parti csapattal – sporttörténelmet írva – bajnok, 3-szoros magyar kupagyőztes lett, a BEK elődöntőjében is játszott. 1963-ban az Év Labdarúgója címet is kiérdemelte. Többször volt válogatott kerettag. A tokiói olimpián aranyérmes együttes erőssége volt. Balszerencséjére a döntőben (sérülés miatt) nem léphetett, így addig hiába volt a csapat kapitánya, aranyérmet sem kapott. Ám, hogy a szurkolók mennyire kedvelték sportszerű, csupaszív játékát, megnyerő személyiségét, elkészíttették számára az olimpiai aranyérem másolatát!

Játékospályafutását követően egy még sikeresebb időszak következett életében: játékvezetőként alkotott maradandót. Unikumként tekintettek rá a világ labdarúgásában. Hiszen nem volt még egy olyan nemzetközi szintű játékvezető, aki annyira sikeres lett volna labdarúgóként, mint Palotai. Senki sem nyert olimpiai aranyat, senki sem játszott BEK-elődöntőt rajta kívül. Palotai játékvezetői karrierje egészen elképesztő, hiszen valamennyi európai kupadöntőben vezetett (BEK, KEK, UEFA, Szuperkupa. BEK-döntőt kétszer is, Világkupa-döntőben partbíró volt), emellett két olimpián, három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon volt közreműködő. Ő volt az első tartalék játékvezető a futball történetében, 1974-ben, a világbajnoki döntőben…

Sportdiplomataként is letette névjegyét: kulcsszerepe volt abban, hogy Puhl Sándor vezethette az 1994-es világbajnoki döntőt.

Palotai Károly aktív sportolói, játékvezetői, majd sportvezetői pályája egyaránt elismerésre, követésre méltó.

Sohasem felejtette el, honnan indult. Rendszeresen hazalátogatott Békéscsabára, minden meghívásnak eleget tett. Korábbi tanáraival, osztálytársaival folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Büszkén vállalta „békéscsabaiságát”, világszerte ismert emberként is örömmel nyilatkozott szülővárosáról.

A békéscsabai szlovák családból származó sportember már labdarúgóként is igen sikeres volt, de életpályájának egyediségét, valódi értékét a játékvezetői, majd sportvezetői pályája adta meg. Páratlan, követésre méltó, megismételhetetlen életút a Palotai Károlyé.