Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Kulturális örökség

Zsilinszky Mihály életműve

1831. május elsején született id. Zsilinszky Mihály és Patai Ilona szülők gyermekeként. Az édesapja tekintélyes gazda, paraszt – polgár, 1867-ben a város bírájává választották, majd a következő évre is marasztották a bírói székben.

            Zsilinszky elemi iskoláit itthon és Orosházán végezte. Békéscsabán a Wilim János tanítója volt életútja alakításának fő személyisége. A gimnáziumot Szarvason végezte. 1858-ban a pesti protestáns teológiai hallgatója lett. A teológia mellett bölcsészeti tanulmányokat is folytatott, majd külföldi egyetemek következtek. A hallei és a berlini egyetemeken tanult, majd utazásokat tett Németországban, Svájcban, Francia – és Olaszországban.

            1861-ben megválasztották a szarvasi főgimnázium tanárának, ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. Egyházi szónokként is sikeres volt, számos ismeretterjesztő előadást tartott. 1866-ban jelent meg az első dolgozata, tanári munkája ideje alatt húsznál több igényes szakmunkát produkált. Többek közt 1872-ben Szarvas történetét tárgyaló kismonográfiáját.

1874-ben elvesztette fiatal feleségét, Haan Lajos egyetlen lányát Linkát, egyik gyermekét és édesapját. Feladta tanári állását, és a közéletben vállalt szerepet. 1871-ben aktívan közreműködött a megyei múzeum létrehozásában Gyulán. Göndöcs Benedek gyulai apátplébánossal együtt egyik alapítója volt a Békés Megyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulatnak. 1873 – 1885 között főtitkára és évkönyveinek szerkesztője. 1875 és 1881 között két ciklusban a gyomai választókerület képviselője a Szabadelvű Párt színeiben. 1881 – 1887 között Békéscsaba képviselője. Gazdasági, tanügyi, egyházügyi kérdések megvitatásában élénken részt vett. 1889 – 1892 között Csongrád megye, 1892 – 1895 között Zólyom vármegye főispánja.

            1895. február 20-tól 1905-ig a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. 1906-ban egy évtizedes államtitkári működés után nyugalomba vonult, belső titkos tanácsosi címmel. 1911-ben a Lipót rend nagykeresztjével tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1868-tól, rendes tag 1899-től. A kolozsvári és a genfi egyetem díszdoktora, számos társaság elnöke, választmányi tagja. 1903 – 1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke. 1896 és 1918 között a Nemzeti Munkáspárt színeiben képviseli városunkat. 1902-ben Békéscsaba díszpolgári címmel tisztelte meg. Ő volt a díszpolgárok sorában az első békéscsabai származású. 1925 október 4-én hajnali négy órakor távozott az élők sorából.