Zsilinszky Mihály életműve
(1831-1925)
1831. május elsején született Békéscsabán, id. Zsilinszky Mihály és Patai Ilona szülők gyermekeként. Az édesapja tekintélyes gazda, paraszt-polgár, 1867-ben a város bírájává választották, majd a következő évre is marasztották a bírói székben.
Zsilinszky elemi iskoláit itthon és Orosházán végezte. A békéscsabai tanítója, Wilim János példája egész életútja alatt elkísérte. A gimnáziumi tanulmányainak színhelye Szarvas volt. 1858-ban a pesti protestáns teológia hallgatója lett. A teológia mellett bölcsészeti tanulmányokat is folytatott, majd külföldi egyetemek következtek. A hallei és a berlini egyetemeken tanult, majd utazásokat tett Németországban, Svájcban, Francia- és Olaszországban.
1861-ben megválasztották a szarvasi főgimnázium tanárának, ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. Egyházi szónokként is sikeres volt, számos ismeretterjesztő előadást tartott. 1866-ban jelent meg az első dolgozata. Tanári munkája ideje alatt húsznál több igényes szakmunkát produkált, többek közt 1872-ben a Szarvas történetét tárgyaló kismonográfiáját.
1874-ben elvesztette fiatal feleségét, Haan Lajos egyetlen lányát Linkát, egyik gyermekét és édesapját. Feladta tanári állását, és a közéletben vállalt szerepet. 1871-ben aktívan közreműködött a megyei múzeum létrehozásában Gyulán. Göndöcs Benedek gyulai apátplébánossal együtt egyik alapítója volt a Békés Megyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulatnak, 1873–1885 között főtitkára és évkönyveinek szerkesztője. 1875 és 1881 között két ciklusban a gyomai választókerület képviselője a Szabadelvű Párt színeiben. 1881–1887 között Békéscsaba képviselője. Gazdasági, tanügyi, egyházügyi kérdések megvitatásában élénken részt vett. 1889–1892 között Csongrád megye, 1892–1895 között Zólyom vármegye főispánja. Mind a békéscsabai, mind a honi Evangélikus egyházban is fontos tisztségeket töltött be.
1895. február 20-tól 1905-ig a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. Államtitkárként segítette szülővárosát, az ő közbenjárására kapott jelentős összeget a vallásalapból a katolikus egyházközség új temploma felépítéséhez, és Békéscsaba a múzeum felépítéséhez. 1906-ban egy évtizedes államtitkári működés után nyugalomba vonult, belső titkos tanácsosi címmel. 1911-ben a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1868-tól, rendes tag 1899-től. A kolozsvári és a genfi egyetem díszdoktora, számos társaság elnöke, választmányi tagja. 1903–1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke. 1896 és 1918 között a Nemzeti Munkapárt színeiben képviseli városunkat. 1902-ben Békéscsaba díszpolgári címmel tisztelte meg. Ő volt a díszpolgárok sorában az első békéscsabai származású. 1925. október 4-én távozott az élők sorából.