Az 1700-as években a szabályozatlan Körösök nagy területen öntötték el Csaba körül a határt és a végtelen vizek világa volt.
A szabályozások következtében ezek az állóvizek megszűntek, de a belvízi területek megmaradtak. 1777-ben az Élővíz-csatorna megásása vízhasznosítási célra készült, az ivóvíz készletre nem volt hatása. Az idetelepült lakosságnak a kezdetektől nagy gondot jelentett az ivóvíz. Csabai őseink első víznyerési lehetőségét az ásott kutak adták. Ezek a kutak kemény vizűek és fertőzöttek, járványos betegségek fő terjesztői voltak.
Csaba első, ásott gémeskútja az egykori nagyvendéglő – a mai Fiume - előtt volt. A községi gémeskút vize vályúval, az állatok itatására szolgált. Később a főtér templomok felé eső részén létesült hasonló gémeskút. A lakosság létszámának növekedésével a község több helyén létesítettek ásott gémeskutakat, melyeket erre képzett kútásók ástak ki és téglával burkoltak körül. Ezek vízminősége többnyire negatív, emberi fogyasztásra fertőzésveszélyes, kemény víz volt.
Az artézi víz a földfelszín alatt nagy mélységben, két vizet nem áteresztő vízzáró rétegek közt levő vízgyűjtő medencében található. Felszínre hozatala az artézi medencébe mélyített kút segítségével történik.
Európában a franciaországi Artois-grófságban fúrtak először artézi kutakat. Innen az elnevezés.
Zsigmondy Béla (1848-1916) nevéhez fűződik az alföldi városokat jó minőségű ivóvízzel ellátó artézi kutak létesítése és fontosnak tartotta a díszes kútfelépítmények valóságos építészeti műremekekké való kiképzését. Ezek a kútfelépítmények a dicsekvés tárgyát képezték a városok között, melyek igyekeztek egymást felülmúlni és minél látványosabb, díszesebb kutakat felépíteni. Békéscsaba két artézi kútjának díszes kútfelépítménye Zsigmondy Béla legjobban sikerült díszkútjai közé tartozott.
Csabán jelentős előrelépés következett be, mikor az egészségtelen, ásott kutakat artézi kutakkal váltották fel. Először 1884 tavaszán merült fel a betegségek megelőzéseként az artézi kutak fúrása és az általuk nyert ivóvíz fogyasztása. A város jó ivóvízzel való ellátására a település alatt 300 méter mélységben levő artézi víz felszínre hozása kínált egyedüli lehetőséget.
1885 tavaszán indult a munkálat, melyet Gold János vezetett, helyéül az akkori templomteret választották. A fúrás négy és félévi munka után 218 méter mélységnél teljesen megakadt. Ezután a munka folytatására Zsigmondy Béla budapesti mérnök kapott megbízást. A kút fúrását 5 hónap alatt fejezte be. Költsége 85 ezer pengő volt. A kút 280 méterig vörös fenyőfa csővel, majd vas- és rézcsővel volt bélelve. A kalázi édesvízi mészkőből készült kútmedence dísze egy kétméteres, vasból öntött szobor: Najád, ki kezében halat tart és egy kagylóban áll. Békéscsaba ezzel elnyerte a vármegye 1000 pengős díját. A kút felszerelésekor 1890-ben 8 kifolyó csövön percenként 60 liter 25 fokos vizet adott. A csabai nép gyógyító hatást tulajdonított az artézi víznek, és sürgette az újabb kút fúrását, melynek költségéhez szívesen adakoztak.
A képviselő-testület 1892-ben pályázatot írt ki a második kút fúrására, melyet az első, a Halászlányos kutat befejező Zsigmondy Béla gépészmérnök vállalata nyerte meg. A kút díszéül a győzelem szimbolikus ábrázolásaként ismert Viktória szárnyas nőalakot választotta. A csabai nép a szép szoborban angyalt vélt, így kerülhetett a köztudatba az angyalos kút elnevezés. A kút helyét az épülő gyalogsági laktanya melletti téren jelölték ki, a jó minőségű artézi vízért 324 méter mélységbe kellett fúrni. A szintén kalázi édesvízi mészkőből faragott medencéjébe, négy dekoratív kifolyóból percenként 60 liter artézi víz folyt. Az angyalos kút többszöri tisztítással majd egy évszázadon át szolgálta kedvelt vizével a csabai lakosságot.
Békéscsaba alatt 400 méter körüli mélységben található artézi vízrétegből az 1950-es évekre egyre kevesebb csordogált az utcai kutakból. Az újabb, bővizű rétegek 1000 méteres mélységben húzódnak, s a felszínre hozataluk igen költséges. A város vízellátása érdekében Újkígyós határában 1959-ben indult a vízkivételi mű építése. Az újkígyósi Maros-ősmeder naponta mintegy 6000 köbméter vizet képes biztosítani, ami fejlesztéssel tovább növelhető. A 100 katasztrális holdnyi területen tíz csőkút szolgáltatta a napi 6000 köbméter vizet, amely Békéscsaba vízellátását biztosította. A víz szennyezettsége miatt a tisztítótelepen át került a 2000 köbméteres víztárolóba, amely a fővezetéket táplálta. Három évig tartó beruházás nyomán 1961 végétől fokozatos bekapcsolással, 1962-ben, 52 éve indult Békéscsabán a megépített hálózatban a vízvezetékes ivóvíz szolgáltatás.
Az 1992 őszén tartott ellenőrzéskor felmérték a működő és a már nem működőképes kutak:
- A fenti 1992-es évben még üzemképes artézi közkutak közül az elkövetkező néhány év múltával a legtöbbnek a vize elapadt. Közülük néhány kút azonban dacol az idővel és máig működőképes.
- A Kossuth téren visszaállított Halászlányos artézi díszkút szivattyú segítségével működik. Az Orosházi út – Madách utca sarkán lévő a kútházas artézi kút 1926-tól, - nyolcvanhat éve, - 425,8 méter mélységből adja a vizet. Működőképesek a Rózsa F. - Szegfű utca sarkán levő 456 méter mélységű és az Egység utca – Franklin utcai, 449 méter mélységű gravitációsan artézi vizet adó közkutak. A Tompa – Pozsonyi utca sarkán 532 méter mélységű artézi kút víztermelése kézi szivattyú segítségével üzemel.
- 2013-ban működővé tették az Evangélikus nagytemplom mögötti artézi kutat.
https://www.youtube.com/watch?v=IZnkAHumQSs&list=PL7Wpnd5oWgLV2vbbCfbv0d8EHVgVrkPQm&index=14