Az evangélikus épületegyüttes
Az Evangélikus Kistemplom (Öregtemplom) 620 ülőhelyével, 1500 embert befogadó belső terével a közepes nagyságú templomok közé sorolható.
Az 1718-ban érkezett felvidéki evangélikus szlovákság első temploma patics– majd később vályogfalú szerény épület. Idős Tessedik Sámuel lelkészsége idején 1745-ben épült barokk stílusban a mai Evangélikus Kistemplom. 1773-ban, amikor már a gyülekezet 8000 főre bővült, az épületet kereszthajóssá bővítették. Az 1783-ban épült tornya az ország első evangélikus kőtornya volt. 40 méter magas, 5 szintes a harangtorony, melyet sátortető zár és csúcsán kehely áll. Az épület mai formáját a 19. század végi átépítés során kapta meg.
Berendezése kissé szokatlan, mert az orgonakarzat az oldalsó bejárat fölött áll. Itt helyezkedik el az orgona. A templombelső ékessége az 1876-ból származó oltárkép, Krisztus gecsemáné-kerti gyötrődését ábrázolja.
Közép- és Kelet-Európa legnagyobb evangélikus temploma
A 19. század elejére jelentősen megnövekedett létszámú gyülekezet befogadására kicsinek bizonyult az Evangélikus Kistemplom. Draskóczi Miletz Mihály lelkész kezdeményezésére határozott a gyülekezet a Nagytemplom megépítéséről. Az épület tervezői Pumberger Ferenc és Hoffer József aradi, Ziegler Antal gyulai építészek voltak.
Az alapkő letétele 1807. október 5-én történt. Az építkezést 1811-ben az összegyűjtött pénz elértéktelenedése miatt abba kellett hagyni. Uhrinyi András lelkész kezdeményezésére 1817-ben újra indult az építkezés, melynek összköltsége a belső berendezéssel 500.000 forintra tehető. Közép- és Kelet-Európa legnagyobb evangélikus templomát 1824. június 29-én szentelték fel, melyet Machula Gábor esperes, szarvasi lelkész végzett.
Alaprajza téglalap, három hajós, két karzatos elrendezésű. A főhajó magassága 23 méter, fesztávolsága 14 méter, az oldalhajóké 3,5 méter. Alapja cölöpökre helyezett boltozaton áll. Építési anyaga vörös színű tégla. A templomtestet 1920-ban zsindely helyett hornyolt piros cseréppel fedték be.
Barokk stílusban épült, tornya pilléreken nyugszik. A homlokzat középpontjában a főbejárat áll, amelyhez nemcsak az 5 méteres ajtó, hanem a fölötte elhelyezkedő nagy ablak és az e fölött vágott kisablak is tartozik.
A tető alá került épületben az orgonakarzat a főbejárat fölött helyezkedik el. Az eredeti orgonát 1901–1902 között építette újjá két szegedi orgonakészítő, Sovkenik János és Rukovina János. Az első karzat hármas tagolású, a középső a legnagyobb, melyet azonban teljesen elfed az oltárszószék – Dunaiszky Lőrinc munkája Haan János terve alapján. Magassága 13, oszlopai 6 méteresek. Az eredeti oltárkép „A keresztre feszített Jézus” Leonhard Landau festménye 1824-ből. 2000-ben, az akkor folyó felújítás alatt ismeretlen tettesek kivágták a keretből és elvitték. Azóta sem került elő. A mai oltárkép Szeverényi Mihály békéscsabai festőművész 2006-ban felszentelt „Elvégeztetett” c. alkotása.
A padok fenyőfából készültek, barnára vannak festve, faragványok díszítik. 3600 kg súlyú harangját az I. világháborúban elrekvirálták, pótlására azóta sem volt mód.
2018-ban a homlokzati és belső felújítás mellett lecserélték az elektromos vezetékeket, megoldották az eddig a tetőről a falakra folyó víz elvezetését, és restaurálták a templom szobrait. A felújított Nagytemplomot október 13-án szentelte újra Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke.