Cigánka
A cigánka speciális, a békéscsabai disznóvágáshoz köthető étel, amelynek Békéscsabán nincs magyar elnevezése. Ezt az ételt a környék más településein nem ismerik, Békéscsabán is csak az első világháború után kezdték készíteni, amint ez Dedinszky Gyula csabai kolbászról írt munkájából kiderül. Eszerint a békéscsabai szlovákok az első világháborúig a vér mellett a májat sem fogyasztották. A sertésmájat a padláson vagy a kamrában tárolt sózott hús, szalonna mellé tették, hogy a macska ne az értékes húsban, szalonnában tegyen kárt, hanem a májból egyen. Ahol egyszerre több hízót vágtak le, ott még így is maradt, ezért ezeket sokszor a kolduló cigány asszonyoknak, csabai szóval cigánkáknak adták oda. Valószínűleg az étel elnevezése és eredete innen származik. Az első világháború alatt, majd az azt követő ínséges években azonban rászorultak a gazdák az addig nem használt nyersanyagok felhasználására, így születhetett meg ez az étel.
Elkészítéséhez először a nyers sertésmájat felaprítják húsdarálóval, majd hozzáadnak a májnál kevesebb mennyiségű, fűszerezett kolbászhúst, egy kevés abált szalonnát, apróra vágott nyers vöröshagymát, és beleütnek egy tojást is. Dedinszky munkájából arról is van információ, hogy néhány háznál szokás volt még a kész masszába néhány darab burgonyát reszelni, mások kevés rizst tettek még bele.
Fűszerezése nagyon egyszerű, csak sóval és borssal ízesítik
A jól összedolgozott masszát kisebb (körülbelül egy merőkanálnyi) adagokban tették a tenyérnyi nagyságúra felvágott hájhártya-darabokra, majd becsomagolták. A kis táskák töltött káposzta formájúak lettek, de annál valamennyivel alacsonyabbak, éppen ezért májas táskának is lehetne hívni. Sütve fogyasztják. Régen kemencében, ma már sütőben sütik. Nyersen, hideg helyen sokáig képes elállni.