Tranoscius-féle énekeskönyv
A magyarországi evangélikusság a XVI. századtól kezdve napjainkig német, szlovák és magyar nyelvű hívekből állt. Az Evangélikus Országos Múzeum énekeskönyveket bemutató vitrinje őrzi azt a XVII. századból származó énekgyűjteményt, amely a szlovák evangélikusság egyik fontos emléke.
A reformáció eszméje a Németországból ide érkező teológushallgatóknak köszönhetően hazánkban is gyorsan terjedt, hiszen részben ők ismertették meg a helyiekkel a lutheri tanokat. Luther Márton gondolatainak népszerűsítését a „szláv Luthernek” is nevezett Juraj Tranovský vagy Jiří Třanovský (1592 – 1637), evangélikus lelkész, író és költő is támogatta, aki Liptószentmiklóson (ma Liptovský Mikuláš, Szlovákia) letelepedve megalkotta Cithara Sanctorum című énekeskönyvét, amit ma az evangélikus egyház Tranoscius-féle énekeskönyvként is emleget.
Az énekeskönyv első ismert kiadása 1656-ban jelent meg Lőcsén (ma Levoča, Szlovákia). Napjainkra már több, mint 150 kiadás jelent meg belőle. Múzeumunkban az 1795-ben Pozsonyban kiadott példány látható. A gyűjtemény először csak 414 éneket tartalmazott, de ez a szám később 1148-ra bővült. A szlovák evangélikusság az egész Kárpátmedencében használta az énekeskönyvet, melynek nyelvezete és énekei nemcsak a kegyesség, hanem a kulturális fejlődés szempontjából is jelentősnek bizonyultak.
Az újratelepítők evangélikus szlovákok voltak, akik több mint tíz felvidéki vármegyéből érkeztek ide.
Békéscsaba újratelepítése óta ez az a tárgy, amely végigkísérte és szimbolizálta az itt lakók életét
https://www.youtube.com/watch?v=d9IzWshpbi8&list=PL7Wpnd5oWgLV2vbbCfbv0d8EHVgVrkPQm&index=24