A Tranoscius
A keresztény kultúra évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a csabaiak életében, a magyarországi egyházak által megalkotott kulturális javak kiemelkedő történelmi és esztétikai értékeket képviseltek a városban. Békéscsaba életében néhány egyházi tárgy kiemelt figyelmet kapott. Ilyen a települési értéktárban szereplő Tranoscius is, melyre a csabaiak méltán lehetnek büszkék. A Tranoscius népszerűsége, szeretete a belőle nyert „kegyes haszon” beivódott a hívók lelkébe, mely által sokáig megmaradtak a használata mellet, a könyv gyakori forgatása pedig éberen tartotta a vallásos érzést.
Békéscsaba evangélikus lakosságát századok óta mély vallásosság jellemzi, melynek elengedhetetlen tárgyi kelléke a Tranoscius, amit feltételezhetően betelepülésükkor hoztak magukkal. Az újonnan betelepülők által hozott tárgyak szekereken érkeztek Csabára. A megrakott kocsin gazdasági és konyhai eszközök, bútorok és viseletek, vagyis a mindennapi élethez szükséges eszközök voltak, melyek közül nem maradhatott el a Tranoscius sem. Dedinszky Gyula a könyvhöz és a múlthoz való erős ragaszkodást ekképpen fogalmazta meg: „Az egykori Felvidékről az Alföldre leköltözött evangélikus ősök a Tranosciust hozták magukkal, az tartotta bennük a lelket az új otthonteremtés idején, ez töltötte el szívüket a szebb jövőt illető reménységgel és ez adott erőt az élet próbatételei között a későbbi nemzedékeknek is. Ezért ragaszkodtak hozzá a békéscsabai evangélikusok mindmáig.”
Az első nyomtatott Tranosciust (Cithara Sanctorumot) 1636-ban Lőcsén adták ki, és 414 éneket tartalmazott. Nevét megalkotójáról, Juraj Tranowskyról kapta, akinek célja a könyv megalkotásával az volt, hogy minél több éneket összegyűjtve megmentse és népszerűsítse vallását. A Liptószentmiklóson letelepedett lelkész, Tranowsky énekeskönyvében Luther Márton és a 16. század nagy énekköltőinek énekei mellett credó-énekek és saját szerzeményű költeményei is helyet kaptak. A Tranoscius a magyarországi evangélikus egyházak válságos időszakában látott napvilágot. Népszerűsége pedig olyan nagy volt, hogy az első megjelenés óta több mint 170 kiadást ért meg, folyamatosan bővült, több kiadása Békéscsabához köthető. (Az 1874-es kiadású példányokban a békéscsabai evangélikus püspök, Szeberényi Gusztáv Adolf bevezető sorai is megtalálhatóak.)
Az énekeskönyv főként a szlovák, cseh, lengyel és a dél-alföldi szlovák evangélikusok körében terjedt el, nagy hatást gyakorolva rájuk. A magyarországi szlovák családoknál megtalálható volt minden házban, Békéscsabán sokszor annyi, ahány felnőtt tagja volt a családnak. Az apa, amikor lányát kiházasította, nem mulasztott el venni neki egy Tranosciust, de a fiatalok gyakran már a konfirmáció alkalmával megkapták saját példányukat. A Bibliához hasonlóan a Tranosciust is egyik nemzedék a másikra örökítette, ezért találkozhatunk még napjainkban is használatban lévő, 19. század elején nyomtatott énekeskönyvekkel. A családok, míg tudták, megőrizték a Tranosciusokat, napjainkban azonban a könyvtárak, levéltárak és múzeumok gyűjtik össze, és teszik közkinccsé a jövő nemzedékeinek. Az énekeskönyveknek ma is fontos forrástörténeti értékük van, hiszen a könyv tulajdonosai ebbe vezették a család fontosabb évszámait. Szlovákul és magyarul is találhatunk bennük bejegyzéseket, főleg a családra és a tulajdonosra vonatkozóan. Az írások gyakran utalnak a családon belüli tulajdonváltásra, de ide írták be a sorban születő gyermekek nevét, a házasságkötések idejét és a hozzátartozók halálát is.
A Tranoscius nagy hatással volt a szlovák népre, énekeiből merítettek erőt a mindennapok megpróbáltatásaihoz, de a Tranoscius a vallásos élet minden mozzanatához is kapcsolódott. A keresztény ember vallásossága pedig nem merült ki a templomba járásban, megmutatkozott a mindennapok cselekedeteiben és az emberek magatartásában is. A hét minden napjára megvolt a kiválasztott kedvelt vallásos ének, az év kiemelkedő ünnepein pedig az alkalomnak megfelelő szöveget énekelték belőle. A csabaiak körében minden gazdasági munkának megvolt a sajátos szakrális rítusa. Nagyobb munka, pl. a szántás vagy aratás, nem kezdődhetett meg anélkül, hogy a helyszínen el nem énekelték volna a Tranosciusból legalább egy éneket.
A csabai egy kiváltképp énekeket kedvelő nép volt, amelynél hétköznapokon és ünnepek alkalmával is előkerült a Tranoscius. Ahogy Haan Lajos írta: „De egyébként a csabaiak, mint minden tótok, az éneklésnek nagy barátai, úgy, hogy halotti toraik, keresztségek, lakodalmaik többnyire éneklésből állnak…de különösen nyáron aratás és más munka idején, minden bokor, tanya, kert, szőlő visszhangzik az énekléstől…”
A Tranoscius 1636-tól 1925-ig fraktúrbetűs nyomással készült. Békéscsabán az 1923-ban és 1925-ben kiadottak már gót betűvel hagyták el a nyomdát. A csabai énekeskönyv – mind külső megjelenése, mind a belívek tekintetében – szemet gyönyörködtető volt. A könyveket bőrrel borították és mintával gazdagított sárga rézlemezekkel díszítették, amely egyrészt az elhasználódástól óvta meg, másrészt látványos megjelenést biztosított a köteteknek. A Tranoscius nem csak a családi, egyházi és irodalmi életben hagyott nyomot, de dekoratív megjelenése számos képzőművészeti alkotáson is megfigyelhető napjainkban is. Békéscsabán a szlovák nyelvű istentiszteleteken még a mai napig Tranosciusból énekelnek a hívek.
(Salamon Edina)
https://www.youtube.com/watch?v=d9IzWshpbi8&list=PL7Wpnd5oWgLV2vbbCfbv0d8EHVgVrkPQm&index=24