Tranoscius
A kötet összeállítójáról és szerkesztőjéről, az 1591-ben Cieszynben született Juraj Tranowsky evangélikus lelkészről kapta nevét. A Liptószentmiklóson letelepedett lelkész, Tranowsky énekeskönyvében Luther és több más kortárs énekköltő énekei mellett credo-énekek, valamint saját költeményei is helyet kaptak. Első kiadása Lőcsén jelent meg, 1636-ban, 414 énekkel. A XVIII. századtól erősen kibővült, azóta több mint 170 kiadást ért meg. Több kiadása Békéscsabához köthető. Annyira népszerűvé vált, hogy az evangélikus szlovákoknál a templomi istentiszteletek alatt, valamint a mindennapi és ünnepi ájtatosságok alkalmával is ebből énekeltek, és énekelnek ma is. Eredetileg gót betűkkel nyomtatták, nyelve a cseh kisvárosban, Králicén a XVI. század végén kiadott protestáns Králicei Biblia bibličtinának nevezett cseh nyelve.
Az 1716-1718 között Békéscsabára a Felvidékről idetelepült szlovák ajkú lakosság vallási kultúrája részeként hozta magával a Tranosciust. Már az első telepesek is az énekeskönyvből vett énekkel vették birtokukba új lakóhelyüket. Énekei a csabai evangélikus liturgia szerves részévé váltak, ahogy Haan Lajos írja, a csabai kiváltképp az énekeket kedvelő nép volt. A vaskos ima és énekeskönyv a mindennapokon is a családok keze ügyében volt. Ebből vett közös énekkel és imával szentelték meg napjukat. Az első tanítók ebből tanították a kisgyerekeket olvasni. Esküvő és konfirmáció alkalmával a szülőktől a gyerekek Tranosciust kaptak ajándékba. Később előlapjaira jegyzeték be a családi matrikula adatait. Az otthonokban kiemelt helyen tartották (fali téka, szekrény tetején), s vinni a férfiak a hónuk alatt, a nők a kendőjükbe takarva, később külön erre készített füles, zárható kosárkában vitték a templomba. Sokan templomi helyükön tartották énekeskönyvüket. További védelmét szolgálta, hogy a könyv fedőlapjait (amik gyakran fából készültek) a drótosok segítségével rézzel verték ki, így óvták a kopástól. A rézlemezbe gyakran poncolással beleütötték a tulajdonba jutás évszámát és a tulajdonos nevét is. Ismert volt Magyarországon számos helyen (pl. a csabai telepesek által alapított Nyíregyházán is), de a rézborítás díszítése speciális, csak Békéscsabára jellemző motívumokat viselt. Csak itt borították be szinte a teljes fedőlapot rézzel, középen a Nap szimbóluma volt megfigyelhető, de a rozetták és szívek is igen gyakran és nagy számban fordultak elő. A csabaiaké a legdíszesebb példányok. Jellemzően csuklós pántok fogták össze a gerinc mentén, a fedőlapokat kapcsok zárták.
A békéscsabai szlovák nyelvű istentiszteleteken még a mai napig is a Tranosciusból énekelnek a hívek, holott máshol már nem használják.
Az 1874-es kiadású példányokban a békéscsabai evangélikus püspök, Szeberényi Gusztáv Adolf bevezető sorai is megtalálhatók.
Magyarra dr. Vietórisz József fordította, munkáját 1935-ben adtak ki, a mai napig is ez az egyetlen, teljes, magyar nyelvű Tranoscius-fordítás.