Rell Lajos oktatás és kultúra szervező munkássága
(1874-1952)
Nógrád megyében, Zomboron született 1874-ben, édesapja tanító volt. Losoncon, valamint Szarvason járt gimnáziumba, majd 1893-tól a budapesti egyetemen tanult. Tanári végzettséget irodalomból, magyar és latin nyelvből szerzett. 1897-ben Kolozsvárott, gróf Bethlen Ödön családjánál nevelősködött, és a helyi Református Kollégiumban tanított.
1898-ban lett a csabai evangélikus gimnázium tanára, majd 1916-ban az igazgatója. Pályája kezdetén hozta létre az iskolai könyvtárat, valamint a fiatalok támogatására az Önképzőkört.
Az új pedagógiai áramlatok elméletei iránt is érdeklődött. Igazgatósága alatt a legjobb képességű tanárokat alkalmazta, ezzel hozzájárult a színvonalas csabai oktatás megteremtéséhez. Munkásságához köthető, hogy megfelelő technikai feltételek biztosításával bevezette a biológiai, fizikai és kémiai gyakorlatokat. Munkája elismeréseként tanügyi főtanácsosi címmel tüntették ki.
Kiemelkedő szerepet töltött be Békéscsaba közéletében, 1912 és 1916 között az Aurora Kör alelnöke, 1907-től 1913-ig a Békéscsabai Múzeum-Egyesület titkára volt. Nevéhez fűződik a mai Munkácsy Mihály Múzeum felépítésével kapcsolatos teendők szervezése, irányítása, az első kiállítások rendezése, a múzeum igazgatása. A helyi evangélikus gyülekezetben is aktív szerepet vállalt, elsősorban a magyar anyanyelvű evangélikusokat képviselve.
Számos önálló könyv, tanulmány szerzője volt, illetve helyi újságokba, folyóiratokba rendszeresen írt cikkeket. Egyik legfontosabb munkája „A békéscsabai múzeum története, épületének és gyűjteményeinek leírása” című, amely 1914-ben jelent meg. A csabai emberek iránti tiszteletéről és szeretetéről tanúskodik a Koniss Géza által szerkesztett Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfiában (1930) írt fejezete „Békéscsaba népe” címmel.
38 évi szolgálat után nyugdíjazták. 1944-ben Szekszárdra költözött, ahol az ottani gimnáziumban még tanított. 78 éves korában halt meg.