A békéscsabai tanyai iskolák öröksége
Írásos dokumentumok tanúsága szerint Békéscsaba körzetében az 1800-as évek elején a lakosság jelentős része tanyákat kezdett építeni, hogy ott jószágot tarthasson, gabonát termeljen, s ezzel önfenntartóvá válhasson.
Igen ám, de miután a nagy határú város tanyavilága több kilométerre volt a településtől – jelentkezett az új gond, hogy a gyermekek nevelését hogyan oldják meg. Szintén írásos emlék szól arról, hogy ahol sűrűbben voltak a tanyák, ott a lakók közös költségen kialakítottak egy helyiséget és fogadtak egy írni, olvasni, számolni tudó embert, aki tanítani kezdte a környék gyermekeit írásra, olvasásra, hittanra és egyházi énekekre. Ez a „tanító” képesítés nélküli volt.
Később felismerve ezt a helyzetet, az evangélikus egyház felkarolta az ügyet, és iskolákat létesített 1853-ban Kisgerendáson, 1855-ben Fürjesen, 1858-ban Kerek tanyán, 1869-ben Nagymegyeren, 1879-ben Fényesen. Itt már bizonyos képesítéssel is rendelkeztek a tanítók, de az iskola fenntartási költségeit még mindig a lakosság viselte.
1877-ben fordulat következett be, ugyanis a presbitérium határozatot fogadott el arról, ha ezek az iskolák maradandóak lesznek, akkor az egyház szárnyai alá veszi azokat, támogatni fogja és esetenként felügyeli is. Meghatározta azt is, hogy a tanítás nyelve szlovák legyen. Az egyháznak érdekében állt a szlovák nyelv tanítása, hiszen a hívek szlovák anyanyelvűek voltak. A tanítók kötelessége volt hétköznapokon az oktatás, vasárnap és ünnepnapokon az istentisztelet tartása a lakók számára. Itt még mindig nem okleveles tanítók voltak alkalmazásban, hanem ahogyan azt dr. Szeberényi Gusztáv evangélikus püspök írta:
„Voltak ezek között kiszolgált katonák, értelmes, kegyes gondolkodású s életű emberek, akik nyáron kaszával, kapával keresték kenyerüket és októbertől márciusig okították a gyermekeket. Az irkákból és a vizsgákból felmutatható, hogy írás, olvasás, számolásból megnyugtató sikert tudtak elérni.”
A tanyai iskolák köre és nevelési tartalma az 1900-as években lényegesen bővült
Mindenki a maga lehetőségeivel küzdött az analfabetizmus ellen. A tanyai iskolákban is már a jogszabályok előírásainak megfelelően csak képesítéssel rendelkező tanítók dolgozhattak. Az osztatlan iskolákban alkalmazott tanítási mód lehetővé tette, hogy a diákok az írást, olvasást, számolást olyan szinten sajátítsák el, hogy tanulmányaikat középiskolákban, majd felsőfokú intézményekben folytathassák. A tanítók az oktatás, nevelés mellett népművelő előadásokkal, műkedvelő együttesek betanításával az ott élők kulturális igényeit is igyekeztek kielégíteni.
Az 1970-es évek véget vetettek ennek az oktatási formának
Az iskolákat bezárták, a tanulóknak felépült a városunkba egy Tanyai Diákotthon, ahonnan a gyermekek csak hétvégén mehettek haza szüleikhez. Ezzel a ténnyel, és a korszak más változásai következményeként a tanyavilág is fokozatosan megszűnt.