Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Kulturális örökség

A békéscsabai tanyai iskolák öröksége

Írásos dokumentumokban megtalálható, miszerint Békéscsaba körzetében az 1800-as évek elején a lakosság jelentős része tanyákat kezdett építeni, hogy ott jószágot tarthasson, gabonát termeljen…s ezzel önfenntartóvá válhasson.

Igen ám – de miután ez több kilométerre volt a településtől, jelentkezett az új gond, hogy a gyermekek nevelését hogyan oldják meg. Szintén írásos emlék szól arról, hogy ahol sűrűbben voltak a tanyák, ott a lakók közös költségen kialakítottak egy helyiséget és fogadtak egy írni, olvasni, számolni tudó embert, aki tanítani kezdte a környék gyermekeit írásra, olvasásra, hittanra és egyházi énekekre. Ez a „tanító” képesítés nélküli volt.

Később felismerve ezt a helyzetet, az evangélikus egyház felkarolta az ügyet és iskolákat létesített 1853-ban Kisgerendáson, 1855-ben Fürjesen, 1858-ban Kerek tanyán, 1869-ben Nagymegyeren, 1879-ben Fényesen. Itt már bizonyos képesítéssel is rendelkeztek a tanítók, de az iskola fenntartási költségeit még mindig a lakosság látta el.

1877-ben fordulat következett be, ugyanis a presbitérium határozatot fogadott el arról, hogy ha ezek az iskolák maradandóak lesznek, akkor az egyház szárnyai alá veszi azokat, támogatni fogja és esetenként felügyeli is, s meghatározta azt is, hogy a tanítás nyelve szlovák legyen. Az egyháznak érdekében állt a szlovák nyelv tanítása, hiszen a hívek szlovák anyanyelvűek voltak. A tanítók kötelessége volt hétköznapokon az oktatás, vasárnap és ünnepnapokon az istentisztelet tartása a lakók számára. Itt még mindig nem okleveles tanítók voltak alkalmazásban, hanem ahogyan azt Dr. Szeberényi Gusztáv evangélikus püspök mondja:

„Voltak ezek között kiszolgált katonák, értelmes, kegyes gondolkodású s életű emberek, akik nyáron kaszával, kapával keresték kenyerüket és októbertől márciusig okították a gyermekeket. Az irkákból és a vizsgákból felmutatható, hogy írás, olvasás, számolásból megnyugtató sikert tudtak elérni.”

A tanyai iskolák köre és nevelési tartalma az 1900-as években lényegesen bővült, mindenki a maga lehetőségeivel küzdött az analfabetizmus ellen. A második világháború után a csabai tanyai iskolák szintje kifejezetten alkalmassá tette a tanulókat, hogy képességeikkel tanulmányaikat középiskolákban, majd felsőfokú intézményekben folytathassák.

Az 1970-es évek véget vetettek ennek az oktatási folyamatnak. Az iskolákat bezárták, a tanulóknak felépült a várunkban egy Tanyai Diákotthon, ahonnan a gyermekek csak hétvégén mehettek haza szüleikhez. Ezzel a ténnyel, és a korszak más változásaival a tanyavilág is megszűnt.