Csabai kisüsti pálinka
A kisüsti pálinka hungarikum, amely csak Magyarországon termett gyümölcsből készülhet, ízesítő, és színfokozó anyagok nélkül. „Kisüsti” elnevezést pedig csak az 1000 liter mennyiséget meg nem haladó, egybeni készítéssel nyerhet, ugyanis ez egy kis üst mennyisége.
Az erjedés mechanizmusa ősidők óta ismert az emberiség előtt. A desztilláció a VIII.– XII. századi arab kalifátusok révén terjedt el Európában. A középkorban gyógyítással is foglalkozó szerzetesrendek a magas etil-alkohol tartalmú italokba gyógynövényeket áztattak, gyógyszerként használták.
A középkori és újkori Magyarországon a pálinkafőzés a regálé jogok közé tartozó királyi, majd földesúri előjog volt, de a jobbágyok külön e célra épített kunyhókban maguk is főzhették az italt. Értékesítését azonban korlátozta a regálé jog gyakorlója. Sok helyen a serfőző ház (braxatorium) és a pálinkafőző (domus crematoria) egy fedél alatt működött.
A csabai pálinkafőzésre utaló első adat egy „Borégető” nevű jobbágy feltűnése az 1563-ban készült összeírás családnevei között. Valószínű neve a foglalkozását jelentette, a borkészítés melléktermékéből, a törkölyből, esetleg gyenge borból, desztillációval előállított pálinkafőzés mestere volt.
A mai Csabát 1718-tól újjátelepítő szlovák családok új lakóhelyükön nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítéseket kezdtek. (Erre utalnak a ma is élő földrajzi nevek.) A gyulai uradalom földesura, Harruckern János György engedélyével, üstönkénti cenzus lefizetésével, saját fogyasztásra pálinkát főzhettek.
A pálinkafőző mesterek a főzött italt bemutatták a városi főorvosnak
A XVIII. században Magyarországra betelepülő zsidó kereskedők egyre több helységben vették bérbe a földesúri kocsmatartási és pálinkafőzési jogokat. Csaba az 1845-ös örökváltsági szerződéssel a regálék, így a pálinkafőzés jogának is a birtokába került.
Berger Izsák zsidó származású regálébérlő az első, név szerint is ismert csabai pálinkafőző. A mai Széchenyi-liget sarkán kapott engedélyt a városi elöljáróságtól sergyár (braxatorium) építésére, amelyben gőzfürdőt és vendéglátó helyiséget is üzemeltetett. Ennek tőszomszédságában építtette kéménnyel ellátott egyemeletes pálinkafőző házát (domus crematoria), amely 1868-ig állt fenn, utána lebontották.
1851-től tették kötelezővé, hogy a pálinkafőző mesterek bemutassák a főzött italt a városi főorvosnak. A pálinkafőzés tudományosan megalapozott mesterséggé vált, védőszentje Szent Miklós. A pálinkafőzési és kocsmatartási jogot 1871-ben kivették a földesúri haszonvételek közül, így jogilag szabaddá vált az út a nagyobb szeszgyárak és a kisebb üzemek létesítése előtt.
1945 után a kisüzemekben csak korlátozott mennyiséget főzethettek magáncélokra. 1982-től enyhítették a szigorú szabályozást. A 2008. évi LXXIII. törvény, a pálinkatörvény rendelkezik az itallal kapcsolatos valamennyi előírásról.
Békéscsabán az Árpád Pálinka foglalkozik immár harmadik generációban pálinkafőzéssel, és számos rangos országos és nemzetközi díjat tudhat magáénak. A Csabagyöngye Kulturális Központban működő Csabai Pálinka Klub tagjai tudományos előadásokkal, szakszerű kóstolással mélyítik a pálinkákról és a házi pálinkákról való ismereteiket. Rendszeresen meghirdetik a Békés Megyei Házipálinka Versenyt, amelynek zsűrijét okleveles pálinkabírálók, -főzők és –mesterek alkotják, ezzel is hozzájárulva a megyei, csabai pálinka és kisüsti elismertségéhez.