Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Agrár- és élelmiszergazdaság

Csabai kisüsti pálinka

A kisüsti pálinka egy olyan hungarikum, amely a törvényi szabályozás szerint csak Magyarországon termett gyümölcsből készülhet, ízesítő, és színfokozó anyagok nélkül (illetve a törköly egy fajta szőlőből). „Kisüsti” elnevezést pedig csak az 1000 liter mennyiséget meg nem haladó, egybeni készítéssel nyerhet, ugyanis az egy kis üst mennyisége.

A pálinkakészítés - az erjedés mechanizmusa - ősidők óta ismert az emberiség előtt. A következő lépés a desztilláció megismerése volt, amely a VIII-XII. századi arab kalifátusoknak köszönhető. A középkori Európában így elterjedt, magas etil-alkohol tartalmú italokat, amelyekbe gyakran különböző gyógyhatású növényeket áztattak, az „élet vizének” nevezték és gyógyszerként használták. A ferences szerzetesrendhez kötődő szokás volt a pálinkaszentelés, amelyet minden év október 4-én tartottak. Az ekkor szentelt gyógyhatású italoknak – ezeket inkább gyógylikőröknek kell tekintenünk – kiemelt jelentőséget tulajdonítottak és a felszentelt borokhoz hasonlóan ezekről is úgy tartották, hogy bizonyos betegségek legyőzésében sokkal hatékonyabban működnek.

A középkori és újkori Magyarországon a pálinkafőzés földesúri előjog volt, de a jobbágyok külön e célra épített kunyhókban maguk is főzték az italt. Ennek eladását korlátozhatta a földesúr. Mivel kenyérgabonából is főzték időnként, illetve sörből és borból is készítették, a serfőző ház (braxatorium) és a pálinkafőző (domus crematoria) szükségképpen együtt létesültek.

A csabai pálinkafőzésről a török hódoltság előtti korból nagyon keveset tudunk. Az bizonyos, hogy 1563-ban 99 család lakta a települést, és ezek között található volt „Borégető” vezetéknevű is. Márpedig ez a borkészítés melléktermékéből, a törkölyből, esetleg gyenge borból, desztillációval előállított pálinkához kapcsolható.

A török kiűzése során (1683-1699) Csaba elnéptelenedett. Csak az 1710-es évektől kezdtek lassan visszatérni illetve a helységbe települni családok. A várost 1717-ből említi először írásos forrás, 1718-tól számítjuk újraalapítását. Számos gyümölcsöt kezdtek termeszteni új lakói, azaz a túlnyomórészt felvidéki származású, evangélikus szlovák ajkú jobbágyok, de jelentős mennyiségű szőlőt is termeltek. A vármegye földesura (Harruckern János György) adókedvezményeket igyekezett biztosítani az idetelepülőknek, így magáncélra, saját fogyasztásra lehetett pálinkát főzni, amelyért üstönkénti cenzust kellett fizetni a jobbágynak.

A XVIII. századra jelentősen megnövekedett a zsidó bevándorlók száma Magyarországon, akik – mivel jelentős készpénzzel rendelkeztek – regálébérléssel kezdtek foglalkozni, így a földesúri kocsmatartási és pálinkafőzési jogok bérlésével is. Amikor az egyes helységek megváltották a földesúri kötelezettségeiket (kifizették az örökváltságot), utána ezeket a jogosítványokat tőlük lehetett bérbe venni. Így volt ez Csaba esetében is, amely az 1845-ös örökváltságot követően megkapta ezeket, a pálinkafőzés jogát tehát Csaba mezővárosától lehetett bérbe venni (1840-től számított mezővárosnak).

Ezt tette Berger Izsák zsidó származású regálébérlő is, aki az első, név szerint is ismert csabai pálinkafőző volt. A mai Széchenyi-liget sarkán kapott engedélyt a városi elöljáróságtól sergyár (braxatorium) építésére, amelyben gőzfürdőt és vendéglátó helyiséget is üzemeltetett. Ennek tőszomszédságában építtette kéménnyel ellátott egyemeletes pálinkafőző házát (domus crematoria), amely 1868-ig állt fenn, utána lebontották.

1851-től tették kötelezővé, hogy a pálinkafőző mesterek bemutassák a főzött italt a városi főorvosnak. Ezzel párhuzamosan tankönyvek is megjelentek a pálinkafőzésről, tudományosan végzett mesterséggé vált, amelynek védőszentje Szent Miklós volt. A pálinkafőzési és kocsmatartási jogot a földesúri haszonvételek közül 1871-ben eltörölték, így jogilag szabaddá vált az út a nagyobb szeszgyárak és a kisebb üzemek létrejötte előtt.

1945 után megváltozott a magyar államberendezkedés és gazdaság. Az egypártrendszer kiépítését követően a kis üzemekben korlátozott mennyiséget főzethettek magáncélokra, de 1982-től már engedélyezték a magáncélra való főzetést is. Innentől emelkedett a házi pálinka kultusza, ez az ital ma is vendégváróként funkcionál, és főleg vidéken elterjedt. Békéscsabán az Árpád Pálinka foglalkozik immár harmadik generációban pálinkafőzéssel, és számos rangos országos és nemzetközi díjat tudhat magáénak. De emellett a Csabagyöngye Kulturális Központban működő Csabai Pálinka Klub tevékenysége is kiemelendő, amelynek állandó és visszatérő tagjai rendszeresen összegyűlnek, és tudományos előadásokkal, szakszerű kóstolással mélyítik a pálinkákról és a házi pálinkákról való ismereteiket. Rendszeresen meghirdetik a Békés Megyei Házipálinka Versenyt, amelynek zsűrijét okleveles pálinkabírálók, -főzők és –mesterek alkotják ezzel hozzájárulva a megyei és csabai pálinka és kisüsti elismertségéhez.