Ónodi Henrietta olimpiai bajnoki címe
Ónodi Henrietta (Békéscsaba, 1974. május 22. –) olimpiai és világbajnok magyar tornásznő. Az egyedüli olyan sportolója Békéscsabának, aki csabai klub versenyzőjeként győzött az ötkarikás játékokon.
Heni a dobogó tetején. Itt épp a világbajnoki aranyéremmel a nyakában
A barcelonai olimpián ugrásban olimpiai aranyérmet nyert. A felvétel a fináléba jutást örökítette meg. (Ónodi Henrietta és az Unyatinszki házaspár magángyűjteménye)
Ónodi Henriettát 1979-ben, egy óvodai kiválasztást követően vették fel a csabai tornaiskola kezdőinek csoportjába. Nevelőedzője, s a későbbiek során is a felkészítője Unyatinszkiné Karakas Júlia és Unyatinszki Mihály volt. Pályafutása során (társaival) valamennyi korosztály csapatbajnoki címét megszerezte. Győzött egyéni összetettben serdülőként és az ifjúsági korosztály versenyzőjeként is. 1989-től 1992-ig, megszakítás nélkül, négyszer nyert felnőtt egyéni összetett bajnoki címet, s ugyancsak négy alkalommal szerezte meg a Mesterfokú bajnokság összetett aranyérmét. Volt olyan esztendő, amikor valamennyi szer eredményhirdetésén őt szólították a dobogó legmagasabb fokára. A szerenkénti győzelmekkel együtt egyéniben 16-szoros korosztályos, 31-szeres felnőtt magyar, és 17-szeres mesterfokú bajnok. Négy alkalommal választották az Év Tornászának (1989–92.). Az Év Sportolója szavazáson második (1992) és harmadik (1991) helyen végzett. 1986 és 1997 között 78 alkalommal szerepelt a magyar válogatott színeiben, kétszer a világválogatottba is meghívták.
Ónodi már 12 évesen részt vett első világversenyén: a Karlsruhéban rendezett junior Európa-bajnokságon rögtön 4. lett. A következő évben összejött az első érem is: felemás korláton a dobogó 2. fokára állhatott. Két esztendővel később pedig – alig 15 évesen – felnőtt Eb-címet nyert Brüsszelben!
Páratlan pályafutása során minden jelentős versenyen győzött, amelyen csak győzhetett: volt Európa-bajnok, Világkupa-döntő győztes (ugyancsak Brüsszel), világbajnok (Párizs), s olimpiai bajnok (Barcelona), de több érmet is nyert a világversenyeken (az aranymedálok mellett öt ezüstöt és négy bronzot). Sportpályafutása legeredményesebb esztendeje 1992, amikor Párizsban, lóugrásban világbajnok, talajon világbajnoki második lett, majd pedig a barcelonai olimpián – ugyanezen a két szeren – szintén arany-, illetve ezüstérmet szerzett.
A legnagyobb siker, az olimpiai aranyérem nem mindennapi izgalmak közepette született meg.
Mindjárt elsőként az élő legendát, Heni példaképét, a Független Államok Közösségéből (korábban: Szovjetunió) érkező Szvetlána Boginszkaját szólították. Ám a gyakorlat közel sem volt olyan, mint ahogyan azt előzetesen mindenki várta. Már csak hat rivális maradt… A tét hatalmas volt, s az ugrásokba kisebb-nagyobb hibák csúsztak. A román Gogean, az amerikai Miller, majd a spanyol Rueda is felejthetőt ugrott, ám jött a nagy rivális, a román Laviana Milosovici. Két gyakorlatának átlaga 9,925, ami igen-igen magas… És következett Heni. Látszólag teljesen nyugodtan készülődött. Első ugrása gyengébb lett, mint a románé, de hátra volt a második. És Heni nem hibázott! A táblán ugyancsak 9,925 jelent meg. Ez azt jelentette, hogy mivel már csak ketten vannak hátra, az érem már biztos. Előbb Liszenko (FÁK) mutatta be produkcióját, de csak megközelíteni volt képes (9,912) az élen álló kettőst. Az amerikai Zmeskalt – akit az egyik nagy esélyesnek tartottak – pedig agyonnyomta a tét, a második ugrását elrontotta, s így a sorrend nem változott. Olimpiai bajnok: Ónodi Henrietta (Magyarország) és Laviana Milosovici (Románia), 3. Tatjana Liszenko (FÁK).
A barcelonai olimpia utolsó „hivatalos” pillanata: Heni talajgyakorlatának befejező mozzanata. Az ugrás és a talaj fináléban viselt dresszt Ónodi Henrietta saját maga tervezte
Az atlantai olimpia békéscsabai résztvevői (balról): Nyeste Adrienn, Balog Ildikó, Lukács József (edző), Ónodi Henrietta, Varga Adrienn (Ónodi Henrietta és az Unyatinszki házaspár magángyűjteménye)
A fantasztikus barcelonai napot követően Heni örömkönnyek között ennyit mondott: „Szinte szétfeszít a boldogság. Egyelőre fel sem fogom, hogy olimpiai bajnok vagyok, de annyian mondják ezt körülöttem, hogy úgy gondolom, hamarosan elhiszem.”
1992 decemberében befejezte az aktív sportpályafutását, de 1995-ben rövid időre visszatért, s tagja lett annak az atlantai olimpián indult magyar női válogatottnak, amelyben vele együtt négy békéscsabai tornász volt (rajta kívül Balog Ildikó, Nyeste és Varga Adrienn). Az együttes az előkelő 9. helyen végzett.
Békéscsabán vállalkozásba kezdett (egy sportcentrumot szeretett volna létrehozni – ez később önhibáján kívül meghiúsult), egykori klubjánál edzősködött. 1994-től a texasi egyetem ösztöndíjasa volt, 2001-ben a San Antonió-i katolikus magánegyetemen üzleti marketingből diplomázott. Mindeközben folyamatosan edzősködött. 2003-tól az Olimpikonok Világszövetsége amerikai régiójának munkatársa volt. Megházasodott három gyermeke született: Annabella, Sebastian és Christian. És bár Heni állandó lakcíme továbbra is Békéscsaba, jelenleg is az Egyesült Államokban él.
Eredményeit számos állami-, helyi- és sportkitüntetéssel ismerték el. De amire a legbüszkébb: szülővárosa díszpolgárává avatta (1997), illetve beválasztották a Tornasport Halhatatlanjai (International Gymnastic Hall of Fame – 2010) közé.
Békéscsaba díszpolgára (Ónodi Henrietta és az Unyatinszki házaspár magángyűjteménye)
Ónodi Henit a Tornászok Halhatatlanjai (International Gimnastics Hall of Fame) közé választották 2010-ben, Oklahoma Cityben (Ónodi Henrietta és az Unyatinszki házaspár magángyűjteménye)
Csak kilóban mérhető érmei, serlegei és plakettjei ma is Békéscsabán vannak. Páratlan pályafutása egyetlen emlékét tartja csak magánál: a Barcelonában nyert olimpiai aranyérmét. „Olykor előveszem, forgatom, és olyankor bevillan az a rengeteg munka és lemondás, az a rengeteg megmérettetés, ami a megnyeréséig vezetett – fogalmazott egy alkalommal Heni. – De eszembe szokott jutni az is, hogy Barcelona után milyen nagy szeretettel fogadtak a csabaiak a zsúfolásig telt főtéren. Azt tényleg nem lehet elfelejteni…”
Volt mire koccintani: Heni és egykori edzői: Unyatinszki Mihály és Unyatinszkiné Karakas Júlia (Ónodi Henrietta és az Unyatinszki házaspár magángyűjteménye)
(Szigeti Csaba)