Békéscsabai Hősök temetője
Az 1914-ben kirobbant első világháború évei alatt Békéscsabán nem történtek harci cselekmények, de a város és annak lakosai kivették a részüket a háborús erőfeszítésekből. A helyi férfiak nagyrésze a 101. császári és királyi gyalogezredben szolgált, míg az itthonmaradottak élték a hátország megerőltető mindennapjait. Az a tény, hogy Csabára az ország minden részéről vezetett vasútvonal, lehetővé tette, hogy a város akkori iskoláiban katonakórházakat rendezzenek be. Érthető a választás, hiszen az osztálytermeket nagyon hamar kórtermekké lehetett átalakítani. A békéscsabai katonakórházak parancsnoka Hazay-Sternschuss János főtörzsorvos volt, akit „nemes emberbaráti érzülete úgy a katonaügyi intézmények, mint a hadbavonult sebesült és beteg katonák és hozzátartozóik iránt mindenkor tanúsított kiváló érdemei elismeréséül” Békéscsaba díszpolgárává avattak.
A békéscsabai kórházakban nemcsak a központi hatalmak sebesült katonáit, hanem a hadifogságba került ellenséges katonákat is megpróbálták meggyógyítani, mert Békéscsabán u n. tartalék kórház működött, K. u. k. Reservespital in Békéscsaba néven. Azokat, akik a gondos kezelés ellenére mégis elhunytak, az országban 1917-ben, az első között létrehozott Hősi Temetőben helyezték végső nyugalomra. Így fordulhatott elő az a különleges helyzet, hogy a csabai első világháborús katonai temetőben – annak ellenére, hogy a frontok a településtől távol helyezkedtek el, mégis hat nemzet fiai nyugszanak: a 728 sírban 489 magyar, 89 orosz, 14 szerb, 13 olasz, 12 német, 105 román és 6 ismeretlen katona van eltemetve. Így bátran mondhatjuk, hogy a csabai temető magában hordozza a Halott katona sohasem ellenség! szellemiségét. Békéscsaba képviselőtestülete már 1916-ban határozatot hozott arról, hogy a településen temetőt alakít ki a hősi halottak számára, az elképzelés szerint „A harctéren szerzett sebesülése és betegség következtében Békéscsabán elhalt s itt eltemetett, valamint a harctérről hazahozott hősi halált halt holtak részére.”
A 100x50 méteres sírkertet Bischotka János 101-es főhadnagy tervei alapján építették meg. A Hősi Temető közepén Pop Vilhelm és Papp László közös alkotása található, a Sebesült honvéd szobra, rajta a következő felirattal: „Ezen emlékművet és sírkertet Békéscsaba és környékének polgárai létesítették a világháború hősei iránt való mélységes kegyeletének jeléül 1917-ben. Hősök nyugszanak itt kiknek drága vére nagy világháborúban hullt hazánk üdvére. Véres csaták után látnak édes álmot, emlékük szent lészen és mindörökké áldott. Ezen emlékmű és sírkert hirdesse a világháború 1914 hőseinek nemes áldozatát, és őrizze azok dicső emlékét a késői utódok számára. Pihenjetek békén, virágos hant alatt, ámde szellemetek a sírban nem marad. S hogyha nagy tettekre hevül szívünk vágya, tőle e szent helyen lobban nemes lángra.” A szöveg érdekesség, hogy a Nagy Háború kezdő dátumát még belevésték (1914), de a háborút követő zűrzavarban, annak befejezését már nem. A sírkert berendezését és parkosítását Botyánszky Pál, Huszár György, Máté György és Nemcsok György honvédek végezték. A díszes kerítést Sajben Pál műlakatos tervei alapján a sebesülésükből még lábadozó, szintén katonai szolgálatot teljesítő műlakatosok készítették el.
A temetőben sétálva több érdekességet is felfedezhetünk, ha a sírokon található adatokat olvassuk. A békéscsabai vitéz Csabai János (sz: 1894) a 39. császári és királyi gyalogezred 4. szakaszának katonája volt, de nem a Nagy Háború alatt, hanem 1936-ban halt meg. (Rajta kívül még több sír is található, ahol a halál dátuma 1918 utáni.) Hogyan került mégis az első világháborús temetőbe? A megoldáshoz meg kell néznünk azt, hogy kit tekintünk a világháború hősi halottjának. A Hadtudományi Lexikon a következőképpen határozza meg a fogalmat:
„…az a volt tényleges állományú katona, aki a – katonai eskü és a szabályzatok előírásai alapján elvárható magatartást tanúsítva, a haza fegyveres védelme, katonai szolgálati kötelezettségének teljesítése során helytállt és életét áldozva, v. elszenvedett sérülése következtében vesztette életét…”.
Jelen esetben az „elszenvedett sérülés következtében” kitétel a megoldás, azaz Csabai János megsebesült a háborúban, és e sebesülés következtében halt meg 1936-ban. A szintén ide temetett Laurinyecz János (élt 28 évet) utász tizedes, 1940. augusztus 30-án vesztette életét. A Honvédségi Közlönyben megjelent hír szerint posztumusz Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült, mint, „kötelességük teljesítése közben hősi halált halt” személy. Feltételezhetően azért temették ide, mert, bár a második világháború alatt hunyt el, hősi halált halt katonaként nem akarták köztemetőben elhelyezni, és még nem létezett a békéscsabai második világháború parcella. A Hősi Temető mögött húzódó síneken túl az 1920-as években alakították ki a Hősök ligete részt, mely a korabeli térképeken is megtalálható. A majd 10 évig fennálló ligetben az elesett csabai katonák tiszteletére ültettek gyümölcsfákat, melyek termeléséből a hadiárvákat és hadiözvegyeket támogatták.
A 2019-re felújított békéscsabai Hősi Temető napjainkban természetvédelmi terület és helyi védelem alatt is áll. A temető kapui zárva vannak, de előzetes időpontegyeztetés után a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület idegenvezetést tart az érdeklődők számára.
(Ugrai Gábor)
https://www.youtube.com/watch?v=ZA2NXijjBcc&list=PL7Wpnd5oWgLV2vbbCfbv0d8EHVgVrkPQm&index=21