Békéscsaba 1956-os emlékei
Békéscsaba rendkívüli módon bővelkedik az 1956-os forradalom emlékeivel, pozitív és negatív értelemben egyaránt.
Békéscsabának az a közterülete, ahol mindig a szabadság óhaja fejeződik ki. 1956 október 26-án itt kezdődött a forradalom kiteljesedése nagygyűlés formájában, 27-én délelőtt is nagygyűlést tartottak, ahol Fekete Pál felszólalásra kapott felkérést, majd a Forradalmi Bizottság tagja és elnöke lett, és itt döntötték el a 101-es szobor kiásását is.
A 101-es szobrot a békéscsabai 101-es gyalogezred hős katonái és az elesett katonák emlékére építették 1923-ban. Az emlékművet az 1950-es évek elején Szegedi Albertné tanácselnök ledöntötte, majd elásatta. 1956-ban a Forradalmi Tanács kiásatta lelkes diákok, ifjú szakmunkások részvételét. Szomorú eset is fűződik a kiásott, de még a gödörben lévő szoborhoz. November 4-én a szovjet támadás hajnalán, Kovács Zoltán honvéd századost a gödörbe lőtték.
Féja Géza (Léva-Szentjánospuszta, 1900. december 19. – Budapest, 1978. augusztus14.) magyar író, újságíró, szerkesztő, állami polgári iskolai tanár, a népi írómozgalom képviselője, lelkes falukutató volt. 1937-ben kiadott szociográfiai munkája, a „Viharsarok” miatt perbe fogták, könyvét elkobozták, őt fogházbüntetésre ítélték. Szókimondó írásai miatt 1945 után sem fogadta el a hatalom, Békéscsabára száműzték, ahol könyvtárosként dolgozott. A forradalom alatt a Forradalmi Bizottság javaslatára részt vett a csabai, „Szabadság” adó létrehozásában, megbízták a vezetésével. Emléktábla őrzi tevékenységének színhelyét.
A mezőberényi Harmati Imre Békéscsabán volt rendőr-szakaszvezető. 1956. november 4-én hajnalban, amikor a szovjetek támadást intéztek Békéscsaba város ellen is, Harmati szolgálatban volt a Szent István téren lévő rendőrkapitányságon. A kapuban posztolt, amikor egy szovjet páncélos tüzet nyitott rá. Ott vérzett el, mivel nem kapott segítséget.
Kovács Zoltán honvéd őrnagy 1905-ben született Orosházán, Békéscsabán szolgált a Kiegészítő Parancsnokságon. Nov. 4-én, szintén hajnalban érte egy sorozat egy szovjet pácélosról, amikor a Parancsnokságra igyekezett. A 101-es szobor kiásott gödrébe esett az első sorozat után, majd próbált kikúszni belőle, de egy újabb sorozat végleg leterítette. Szintén a segítség hiánya miatt vérzett el.
Lőcsei Pál 1922. január 21-én született Lerner Pál néven egy zsidó családban, később magyarosította nevét Lőcseire. Lakatos szakmát szerzett, Budapestre került, ahol kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A második világháború után a békéscsabai Alföldi Népújság, majd a Viharsarok munkatársa (1945-1946), illetve az MKP Csongrád megyei napilapja, a Magyar Alföld felelős szerkesztője (1946-1947), majd a Szabad Nép fővárosi kiadásának szerkesztője. Kiállt Nagy Imre reformprogramja mellet, és élesen elítélte a törvénysértéseket. Emiatt állásából elbocsájtották. 1957. január 20-án letartóztatták, 15 hónapig tartó vizsgálati fogságban volt magánzárkában. 8 évi börtönre ítélték, 5 és fél év letöltése után 1962. július 1-jén feltételesen szabadlábra helyezték. 1965-től 1985-ig szociológusként családszociológiával foglalkozott.
Az első Nagy Imre szobor az országban, amelyet Békéscsaba állított, 1994. június 14-én. A központi emlékezések helyszíne, Borbás Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása.
Mány Erzsébet (1936-1957) Gyulán 1956. december 17-én a tüntetők ki akarták szabadítani a rendőrség fogdájából az előző napon letartóztatott társaikat. Ellenük kirendelték a karhatalmat, amely erőszakkal oszlatta szét a tömeget, egy fiatal súlyosan megsebesült. Ekkor határoztak úgy többen, hogy fegyvert szereznek a gyulai karhatalom ellen. Először a gyulavári rendőrségen próbálkoztak, majd a határőrségre mentek, ahol sikerült fegyverhez jutniuk. A gyulavári hídnál foglaltak el tüzelőállást, de a forradalmi tanács volt elnökének rábeszélésére még aznap hiánytalanul visszavitték a fegyvereket, és hazamentek. Összetűzésre nem került sor, a perben mégis tizennégy vádlottat ítéltek el. 1957. január 3-án tartóztatták le. A Szegedi Katonai Bíróság statáriális eljárás során fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával 1957. január 10-én halálra ítélte. Miután felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, február 2-án agyonlőtték a békéscsabai Kazinczy utcai honvédségi raktár udvarán.
Farkas Mihály hadnagy (1928. október 10. Gyula – Békéscsaba, 1957. február 2.) A forradalom alatt a békéscsabai, valamint a hódmezővásárhelyi helyőrségekben teljesített szolgálatot. A szovjetek második támadása után leszerelték. 1956. december 17-én ő is részt vett a gyulavári fegyverszerzési akcióban. 1956. december 18-án tartóztatták le. A Szegedi Katonai Bíróság statáriális eljárás során fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával 1957. január 10-én szintén halálra ítélte. Miután felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, február 2-án szintén agyonlőtték a békéscsabai Kazinczy utcai honvédségi raktár udvarán.
Zsíros Mihály honvéd tizedes 1935-ben született Békéscsabán. Kiskunfélegyházára vonult be katonának. A forradalom kitörésekor alakulatát Budapestre vezényelték. A parancsnokuk kijelentette, hogy az alakulatuk feloszlott, tegyen mindenki saját belátása szerint, vagy hazamegy, vagy a forradalom oldalára áll. Zsíros Mihály az utóbbit választotta, Pesten maradt, beállt a forradalmárok közé, csatlakozott a hetedik kerületben a ROYAL Szállóban tartózkodó Wesselényi zászlóaljhoz. A harcok folyamán november 4-7-ig 40 orosz katonát és 8 páncélost semmisítettek meg. Zsíros és 8 társa is itt esett el, amikor az oroszok sortüzet zúdítottak rájuk. A Pénzügyminisztérium előkertjében temették el több társával együtt.
Koszna János (1934-1956) A telekgerendási Koszna János bevonulásáig a Felsőnyomási Állami Gazdaság állatgondozója volt. 1955. november 1-én vonult be katonai szolgálatra Veszprémbe, tüzérnek, 1956. november 4-én hajnalban a Veszprémi Pártbizottság előtt volt őrségben. A Pártbizottság előterében tartózkodó Dankó István hadnagyot, Koszna János honvédet a támadó orosz katonák, (ejtőernyősök) lelőtték. Pap János – a későbbi megyei első titkár – tanúvallomásában, dr. Brusznyai Árpád bírósági tárgyalásán azt vallotta, hogy „ az épületben lévő magyar katonák, azaz Dankó István hadnagy és katonái ellenálltak.” Ez a kijelentés nem fedi a valóságot. Az oroszok hasonló módon végezték ki, mint Békéscsabán Kovács Zoltán honvéd századost és Harmati Imre rendőr szakaszvezetőt. 1957 januárjában temették el a békéscsabai Szabolcs utcai katolikus temetőben.
Lukács Mátyás (1935-2001) Lukács Matvej Janovics magyar nemzetiségű sorállományú szovjet katona volt, aki Munkácson született. 1956. október 26-án riadóztatták ezredét, 28-29-én átlépték a magyar határt, ekkor lett tolmács az új beosztása. Tolmácsként részt kellett vennie a békéscsabai Forradalmi Tanáccsal történő tárgyaláson. Tudomására jutott a tárgyalás időpontja, és elhatározta, hogy értesíteni fogja a várost a fenyegető támadásról, kötelességének érezte, hogy figyelmeztesse a Forradalmi Tanácsot. November 3-án este 7 órakor elhagyta a Békéscsaba nyugati határában állomásozó alakulatát. Levette szovjet egyenruháját, karabélyát pedig kútba dobta. Elfogták és a Kárpáti Katonai Körzet hadbírósága elé került. Az ügyész hazaárulás és a katonai eskü megszegése miatt halálra ítélte. Végül négy év szabadságvesztésre ítélték, mert háborús időben fegyveresen elhagyta alakulatát. Emléktáblája annak az épületnek a falán található, amelyben pincéjében fogva tartották.
(Vánsza Pál)