A Gajdács – tanya
Békés megye az elmúlt évszázadokban nagy szerepet játszott a hazai gabonatermesztésben és feldolgozásban. Magyarországon ezen a tájon termett a legjobb minőségű búza, itt működtek a jelentős eredményeket elért búzanemesítők közül Mokry Sámuel, Baross László és Székács Elemér. A megyében működő száraz- és szélmalmok, majd később gőzmalmok az ország legkorszerűbb malmai közé tartoztak.
Békéscsabán az élelmiszergazdaság tudományos és módszertani bemutatása létfontosságúvá vált, ennek okán rajzolódott ki egy múzeum létrehozásának gondolata. Az 1970-es években a Gabonatröszt, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, valamint a megye mezőgazdasági üzemeinek támogatásával létrejött a jelenleg is látogatható múzeumi együttes. A múzeum létrehozását javasló határozat megszületése után, a Városi Tanács költségvetéséből került sor a múzeum első létesítménynek megvételére. 1977-ben a Tanács megvásárolta a gyulai műút melletti „kisfényesi” részen lévő 2135-ös számú régi tanyát és a hozzátartozó melléképületeket Gajdács Páltól és nejétől, Zsibrita Dorottyától.
A tanya az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai ellenőrzése mellett, nem sokkal a megvásárlást követően, visszanyerte eredeti alakját és ezzel régi fényét. A tanya ettől kezdve, mint a Csabai Tanya és Gabonatermesztés-történeti kiállítóhely (röviden Gabonamúzeum) első egysége, Gajdács- vagy Csabai-tanya néven került a város tulajdonába és egyúttal a műemléki jegyzékbe. A következő lépés a békéssámsoni Csókás-pusztán álló szélmalom áttelepítése volt, melyet 1978-ban, Az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai irányítása mellett költöztettek át téglánként a Gabonamúzeum területére. A békéscsabai Gabonamúzeum első létesítményeit, a tanyát és a csókási szélmalmot 1980 októberében, a műemléki-múzeumi hónapban adta át ünnepélyes keretek között dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a látogatóközönség számára. Az átadást a Gajdács-tanya falába süllyesztett, süttői kemény mészkőből készült emléktábla őrzi. A múzeum létrehozásában, a szakmai munka irányításában Vasvári Mihály és Cs. Szabó István játszott meghatározó szerepet.
A Gabonamúzeum legfontosabb és legkiemelkedőbb kiállításai egysége tehát a Gajdács-tanya, amely az alföldi népi építkezési mód ősi maradványa. Az 1824-ben épült tanya az eredeti helyén áll. Ez egy jellegzetes, 14 öl (kb. 26 méter) hosszú háromosztatú kisparaszti tanya, amelynek alaprajza a közép-magyar háztípusnak megfelelő, vagyis szobából, konyhából, kamrából és egy nyitott színből áll. A vert falazatú épület pitvarát 20 cm széles, tapasztott vályogfal, ún. cigányfal választja el a szabadkéményes konyhától. A szobában rőzsevázra tapasztott kemence található padkával és suttal. A szoba, a konyha és a kamra padlózata döngölt agyag és mázolt felületű. A ház döngölt padozatának rendben tartása régen a lányok, asszonyok feladata volt, de számos alkalommal tartottak összejöveteleket, fonókat, házi bálokat, hogy a mulató társaság lépteivel tovább döngölje a padló felszínét. A tető náddal fedett, övpárkány nélküli, csonkakontyos oromzata deszkából készült. A deszkázott födém anyagát feltehetően a Körösön úsztatták le. A Körösön való faúsztatás Csabán a 18-19. századra nyúlik vissza. A vízi faanyagszállítás már ekkor nagy jelentőséggel bírt. Az úsztatás kasokban, lápokban, rucalápokban történt. Az Erdőhátról érkező épületfa így tehát vízen juthatott el Békésre, Csabára és Gyulára. A falak külső felülete fehérre meszelt, az alapzat kékre mázolt. Ez a szlovákságra jellemző kék színű külső felhúzás jól bizonyítja gazdái nemzetiségi hovatartozását. A tanya és annak berendezése a hagyományos gabonatermesztésre berendezkedett életformának állít emléket. A századforduló táján szokásos berendezési tárgyak mellett a házban találhatók a kenyérsütés eszközei is. A konyhában helyet kapott egy kézimalom is. A kamrában láthatóak a tej-, a káposzta- és a kenderfeldolgozás eszközei. Mellettük a szalontartó állvány, valamint a háztartás több korabeli, nélkülözhetetlen eszköze. Az épületben megtalálható tárgyak a Munkácsy Mihály Múzeum néprajzi gyűjteményének darabjai. A szobában a mindennapi élethez szükséges berendezési tárgyak (szék, asztal, ládák, ágy, bölcső stb.) kaptak helyet.
A Gajdács-tanya később, az 1888. évi csabai nagy árvíz után színnel, istállóval, hombárral és melléképületekkel bővült. A melléképületek az eredeti tetőszerkezeti ácsolatot őrzik. A tanya épületével szemben álló fából készült hombár 1871-ben az újkígyósi Réti család udvarán épült, majd onnan telepítették át a Gabonamúzeum területére.
2017-ben jelentős pályázati forrás felhasználásával a tanyaépület nádfedeles tetőszerkezetének cseréje, az épület aláalapozása és szigetelése, a földpadozat rekonstruálása, a falak tapasztása és meszelése, valamint a nyílászárók és a téglajárdák felújítása valósult meg. A Gajdács-tanya állapotának javításával tovább erősödött a muzeális kiállítóhely egészének vonzereje. Az egykoron szlovák anyanyelvű földműves családnak otthont adó épület ma turisták által látogatott idegenforgalmi nevezetesség, a hagyományos oktatási rendszerben új tanítási és tanulási lehetőségeket kínál, kiváló helyszíne a régi, paraszti világról szóló új ismeretek átadásának.
(Salamon Edina)
https://www.youtube.com/watch?v=yeWudnOBSd0&list=PL7Wpnd5oWgLV2vbbCfbv0d8EHVgVrkPQm&index=42