A Meseház épületei
Ha Békéscsabán a „Csabaikumról” beszélünk, a csabai kolbász, a cigánka, valamint a Tranoscius mellett nem feledkezhetünk meg a népi lakóházakról sem. Ahogyan Andó György egykori múzeumigazgató írta a Csabensis című kötetben: „Amikor egy településen járunk, akkor először is az épületek keltik fel figyelmünket. Csabának van egy autentikus népi lakóháztípusa, mely csak erre a városra jellemző: a „podsztyenás” ház. Sajnos számuk napról napja csökken, pedig városképi szempontból is jelentősek. Az impozáns házak sokkal nagyobb védelmet érdemelnének.” Békéscsaba népi építészeti emlékei pedig nem csupán a városunkban, de országos viszonylatban is kiemelkedő értéket képviselnek, igazi különlegességnek számítanak. Bár igen kevés épület élvez védettséget, a Békési úton két épületegyüttes is található, amelyet a műemlékvédelem megmentett az enyészettől. Ezek a szlovák népi építészetet képviselő házak napjainkban is aktívan működnek, a Nemzetiségi Klubháznak és a Meseháznak adnak otthont.
Az épületek a népi építkezés jellegzetes objektumai, alaprajzi elrendezésük a nagyalföldi lakóépülettel azonos, tetőgerincük merőleges az utca vonalára. A Meseház épületei a podsztyenás ház továbbfejlődött változatát, a barokkos/klasszicizáló háztípust képviselik. A „podsztyenás” ház valójában a „pletykaelejű” vagy simléderes háztípusból alakult ki a 19. század első felében. (A simléderes házak meglehetősen tűzveszélyesek voltak, így az építésüket a 1830-as évek elején betiltották.) Jellemzője, hogy tetőszerkezete a ház utcai fala elé nyúlik ki, három, fából készült, úgynevezett darulábas oszloppal megtámasztva. Az oszlopok közét derékmagasságig bedeszkázták, kialakítva ezzel egy zárt előtornácot, amely Csabán a „podsztyena” nevet viseli. Erről nevezték el ezt a háztípust. Ez az előtornác az alaprajzát és a funkcióját tekintve is különbözik az ország más tájain elterjedt oromtornácoktól. A „podsztyena” a ház elejét és bejáratát védi, ezen keresztül lehet bejutni az oldaltornácra, a portára és magába a házba is. A Csabán oly jellemző „podsztyenás házak építése a 19. század közepére már elavulttá vált. Az 1860-1870-es években a tehetősebb gazdák már falazott oromzatú és kőoszlopú, klasszicizáló vagy barokkos elemeket viselő parasztházakat építettek a kor divatjának megfelelően.
A Békési út 15. és 17. szám alatti, barokkos oromzatú, téglaoszlopos házak a város egyik legismertebb podsztyenás házai, melyek a 19. század közepén épültek. Az épületek a Hursán család tulajdonát képezték, melyeket a Városi Tanács az 1970-es évek végén vásárolt meg.
A két egységből álló épületegyüttest felújították, gondosan ügyelve arra – az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség ellenőrzése alatt -, hogy megőrizzék a házak eredeti szerkezetét és népies jellegét. A 15. szám alatti épület falazatát tekintve alapozás nélküli vályogfalú, födémszerkezete deszkázott födém agyagtapasztással, mely a mai napig megfigyelhető. Bár a konyhában található szabadkéményt lepadlásolták, az továbbra is megmaradt. A ház alaprajzi elrendezése eredetileg szoba-konyha-szoba-kamra lehetett, ám ez az elrendezés már nagyon korán átalakult, hogy új funkciójának (közművelődési intézmény) eleget tehessen. A telek végében több kisebb melléképület állt, ezek napjainkban már nem találhatók meg. A megvásárlást követően viszonylag sokáig nem újították fel az épületeket, a 17. számú ház helyreállítási tervei csupán 1983-ra készültek el, majd a rekonstrukció 1987-ben fejeződött be, aminek a feladata az épület teljes műszaki felújítása volt. Ennek kapcsán visszaállították az eredeti közbenső főfalat és nyílászáró rendszert. Mindkét épület belső szobájába búbos kemence készült.
A Békési úti két megmentett szlovák népi építészeti emlék fontos közművelődési intézmény. A 15. szám alatt működik a Nemzetiségi Klubház, míg a 17. szám alatt a Meseház található. A Meseház napjainkban a Csabagyöngye Kulturális Központ égisze alatt végzi fontos közművelődési tevékenységét. A Klubházban csoportos foglalkozásokat, filmklubbokat, ismeretterjesztő, hagyományőrző és kulturális programokat egyaránt tartanak. A Meseház a felújítást követően, 1988-ban nyitotta meg kapuit. Ha ide belépünk bámulatos látvány tárul elénk, itt őrzik ugyanis Schéner Mihály – Munkácsy- és Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész – több évtizedes munkásságának válogatott, mesébe illő, lenyűgöző díszítésű és mintakincsű alkotásait.
A másik állandó kiállítás Ványai János, hajdani békéscsabai fazekasmester hagyatékából összeállított, régi csabai hagyományokat idéző fazekasműhelye, mely egy csabai asztalosműhely eszközeivel egészült ki nem oly régen. A két, egymásba kapcsolódó parasztház tehát több funkciót tölt be. Állandó kiállításaival, kézműves műhelyeivel nemcsak a gyermekkultúra helyszíne, de különféle művészeti ágak alkotó személyiségeinek bázisa is. A Meseházban szervezett programok, események minden esetben Schéner munkásságát állítják a középpontba, a mester irányelveit követik: „Vegyétek kezetek ügyébe a Szívetek szerint valót.”
Ez a kulturális centrum a mai napig Békéscsaba büszkesége, az épületek a város idegenforgalmi látványosságai.
(Salamon Edina)
https://www.youtube.com/watch?v=0n7SR5j4jFQ&list=PL7Wpnd5oWgLV2vbbCfbv0d8EHVgVrkPQm&index=2