A Jaminai bányatavak
Békéscsabának olyan kincsei vannak, melyeket sokan nem is ismernek igazán. Azonban akik mellette és benne élnek, azok semmi pénzért nem cserélnék el másra. Egyik ilyen gyöngyszeme a városnak, sőt egy egész gyöngysora, a Jaminai Bányatavak területe. „Kiaknázatlan” – mondják sokan, pedig éppen abban rejlik a csodája, hogy saját életét éli, és természetes útján fejlődik. Saját története van, ami emberi léptékekkel mérve mesterséges beavatkozással indult, de a természet lassan visszahódítja azt, ami az övé.
Valódi története a pleisztocén korban kezdődik, amikor a folyók és mocsarak üledékeiből kialakult az a jó minőségű agyag, ami többszázezer évvel később a csabaiak számára megfizethető és könnyen elérhető alapanyagot adott házaik felépítéséhez. A város 1718-as újratelepítése után az ide költöző szlovákság felfedezte, hogy honnan érdemes bányászni a kiváló minőségű agyagot. Az akkor még községi státuszban lévő, de egyre gyarapodó Csaba házainak felépítéséhez egyre több vályogvető gödröt ástak az 1700-1800-as években, így a területet szlovákul jaminának, vagyis „gödrös” helynek nevezték el. Később a gödrök egy részét feltöltötték, és szőlőskerteket létesítettek a város ezen részén. A Jamina elnevezést viszont megörökölte a szőlőskertekből később településrésszé fejlődött terület. Hiába nevezték el 1898-ban hivatalosan Erzsébethelynek a városnak ezt a területét az akkor meggyilkolt Erzsébet királyné tiszteletére, a helyiek ma is csak Jaminaként ismerik és emlegetik.
A terület déli részén lévő kiváló agyaglelőhelyre az ipari termelés is korán felfigyelt. Már az 1891-es évben a Suck és Wagner vállalat létesített itt téglagyárat, majd 1908-ban a híres Bohn cég, amely nemzetközi hírűvé tette a csabai tégla- és cserépgyártást. A bánya megnyitásakor az első, kisebb tavak helyét a kubikusok kézi erővel ásták ki. Később viszont ezeket felváltották a géppel kiásott hatalmas gödörrendszerek. Az agyagréteget 4-5 méter mélységben érték el, így általában 8-10-12 méter mély gödröket ástak. Mivel a talajvíz nagyjából 6 méternél kezdődik, természetes folyamat volt, hogy a gödrök feltöltődtek, és idővel különböző méretű tavakká váltak.
Összesen 21 bányató alakult ki a területen, amelyek mélysége változó, átlagban 3 és 10 méter közötti. A két legnagyobb méretű tó, a Fás- és a Csaba-tó mélysége több helyen meghaladja a 12 métert. A teljes tórendszer vízfelülete összességében megközelíti a 100 hektárt. A tavakat egymástól szabálytalan partfalú, keskeny földsávok választják el, melyeket egyre inkább benőtt a nád és a buja növényzet, köztük pedig befásodott sávok is kialakultak. A vízszint kiegyenlítése érdekében a tavak többségét átfolyórendszer köti össze.
Napjainkban a három legnagyobb tó, a Csaba-tó, a Fás-tó és a Kacsás-horgásztó, folyamatosan telepített, kezelt horgászvíz, a horgászni szerető csabaiak nagy örömére. Pár évvel ezelőtt egy igazi óriást, egy 64 kg-os harcsát is kifogtak a bányatavakból. A mai állapot szerint a tavak között vannak olyanok, amelyek kizárólagos tulajdonosa az önkormányzat, de másik részük úgynevezett osztatlan közös tulajdonban van. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat mellet a magyar állam, valamint kisebb részben magántulajdonosok is birtokolják.
A Jaminai Bányatavak rendszere 2021-ben, megérdemelten került be a békéscsabai értéktárba, hiszen része a város történelmének és jövőjének egyaránt. Bár egyes részein csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza a tavak története, ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy csodás környezet alakuljon ki Jamina déli szegletében. Mivel hasonló vizes élőhely nincs Békéscsaba környékén, így a hely komoly természeti és reakciós értékkel bír annak ellenére, hogy eredetileg nem természetes élőhelyről van szó. Számos madárfaj talált itt otthonra, többek között fokozottan védett madarak, mint a különböző gém és kócsag fajok. Megtalálhatóak olyan telepeken költő fajok, mint a bakcsók, melyek ma már egyre nehezebben találnak megfelelő, zavartalan élőhelyet telepeik kialakítására. Újra visszatértek azok a fajok, melyek az egykor itt lévő mocsaras területre voltak jellemzőek, úgy, mint a gulipánok és a gólyatöcsök. Otthonra találtak itt a hattyúk is, melyek nem őshonosak nálunk, de látszik, hogy nagyon jól érzik itt magukat.
A vizes élőhely csúcsragadozó emlőse, a vidra is megtalálható a tavakban, ami azt mutatja, hogy nagyon jól érzik itt magukat. A vizes élőhely csúcsragadozó emlőse, a vidra is megtalálható a tavakban, ami azt mutatja, hogy működnek a terület természetes ökológiai folyamatai. A környezetvédelmi szakemberek szerint célszerű a tavak vizes élőhelyként megtartani a jövőben, sőt el kellene gondolkodni a környék természetvédelmi területté történő nyilvánításáról.
Ennek egyik első lépése lehet a Modern Városok Program keretében épülő Wenckheim turista- és kerékpárút itt kialakított szakasza, mely a bányatavak mellett fut. A kerékpárút mellett, a Fás-tó csücskében az arra kerékpározókat segítő, pumpaponttal ellátott komplex pihenőhelyet hoztak létre. A pihenőhelynek része egy 5 méter magas madárles, amely a bányatavak élővilágának megfigyelését segíti. A madárles belsejében egy tábla hívja fel a figyelmet a terület egy másik értékes részére, a Csabagyöngye szőlőültetvényre, amely ugyancsak városunk fontos értékei közé tartozik.
(Váncsa Klára)