Mokry Sámuel: Búzanemesítés című munkája
Békés vármegyét az ország éléskamrájának nevezik, nem véletlenül, hiszen termesztési területe az országos átlag felett van, a magyar gabonatermesztésben és feldolgozásban betöltött szerepe pedig mindig is vezető volt. A 19. század második felétől jelentős változások történtek a mezőgazdaság területén, a termelés fellendítésére sokan tettek kísérletet. Közülük kiemelkedő volt Mokry Sámuel, akiről a magyar történelem, mint a búzanemesítés első hazai kezdeményezőjéről emlékezik. Bár nem vármegyénk szülötte, munkássága és alkotó évtizedeinek minden emléke ide kötődik. Mokry Sámuel 1832. május 8-án, Monostorszegen, Bács vármegyében született. Tanulmányait Újverbászon és Pozsonyban végezte, majd teológiát hallgatott Németországban, a Halle-i egyetemen. Elvégezte a keszthelyi gazdasági taniskolát is. 1854-ben Orosházán lett segédlelkész, majd 1858-ban Békéscsabára került, ahol az evangélikus gimnáziumban kapott tanári állást. Ebben az évben megházasodott, Tessedik Sámuel unokáját, orosházi igazgató lelkésze lányát, Mikolay Jankát vette feleségül.
1860 és 1864 között (a tanítás mellett) a békéscsabai evangélikus egyház magyar nyelvű hitszónoka volt. 1863-ban az evangélikus oktatás tökéletesítésére vonatkozó javaslatok összeállítására kérték fel. Írása az akkori szociális és kulturális állapotokat keményen bírálta, ami miatt szembe került megbízóival. A rendszert kritizáló javaslatai kedvezőtlenül hatottak pályájára, feltehetően emiatt nem választották meg 1864-ben ismét tanárnak, majd hitszónoki tisztségéről is lemondott szembetegségére hivatkozva.
Apósa, az orosházi evangélikus lelkész, Mikolay István tanácsára és az ő anyagi támogatásával 1864-től a gerendási határban, az Inkey családól bérelt birtokán kezdett gazdálkodni. Ő is, mint a korabeli gazdálkodók többsége, búzatermesztéssel hasznosította bérletét. Hamar felismerte, hogy az akkor ismert tájfajták hozama nem elég magas, valamint látta, hogy a rozsdakár és a pusztító növénybetegségek is minden évben nagy pusztítást végeztek a gabonatáblákban. A korabeli angol szakirodalomból megszerzett ismeretek alapján ezután minden évben kiválogatta és összegyűjtötte a legszebb kalászokat, és a kalászban lévő búzaszemek számát, a búzatövek bokrosodását, a termés mennyiségét befolyásoló tényezőket tanulmányozta. A kalászok válogatása során a helyi viszonyokat is figyelembe vette, hiszen ebben az időszakban az aszályos időjárás különösen megnehezítette a gabonatermesztést. A vizsgálatokat követően a legjobb tulajdonságokkal rendelkező vetőmagokat szaporította tovább. A terméshozam növelésén kívül az aszálynak jobban ellenálló, a fagyot is elviselő, nagy kalászt fejlesztő búzafajták nemesítését tűzte ki célul. Kitartó munkájának eredményeképpen kiváló minőségű búzát állított elő, amelynek hozama háromszor nagyobb lett, és ezzel hozzájárult a termelésátlag növekedéséhez. Saját birtokán mintegy hatvan százalékkal megnőtt a termésnagyság, az általa előállított vetőmagnak nagy kertje volt a gazdák körében. Kísérleteinek köszönhetően közel 80 évvel megelőzte saját korát. Anélkül, hogy tudományos magyarázatát ismerte volna, bebizonyította a növények betegségekkel szembeni ellenállóságának öröklődését is, mellyel nagyban elősegítette az őt követő kutatók munkáját. A búzanemesítéssel országos hírnévre és jelentős vagyonra tett szert, amelyből 180 ezer koronát felajánlott egy békéscsabai egyetem létrehozására, ami azonban sajnálatos módon nem épült fel.
Nemesítési munkájának eredményei 1873-1874-re értek be, tapasztalatai előbb szaklapokban – pl. a Gazdasági Lapok című folyóiratban – közölte, majd az 1875-ben, Búzanemesítés című, Gyulán megjelent 64 oldalas kötetében foglalta össze, mely az első magyar szakkönyvnek tekinthető ebben a témában. 1867-ben a Békésmegyei Gazdasági Egyesület titkára lett, kiállításokat és gépbemutatókat szervezett. Mokry búzanemesítésről szóló értekezésével 1870-ben a Békés Megyei Gazdasági Egylet, a búzatermelés veszélyeit bemutató munkára kiírt pályázatának keretében díjat is nyert. A Földművelésügyi Minisztérium kívánságára a nyertes kötetet 2000 példányban nyomtatták ki, melyből 1000 példány a minisztériumot illette meg terjesztés céljából. A könyvet és ezáltal az egyletet 400 forint államsegéllyel támogatta meg ekkor a minisztérium. Mokry Sámuel 1900-ban nem újította meg birtoka bérleti szerződését, hanem Budapestre költözött, ahol visszavonultan élt. 1909. június 10-én szívszélhűdésben elhunyt, családja kérésére Orosházán temették el. Emlékét – a munkásságát megörökítő kiadványok, tanulmányok, emléktáblák mellett – Orosházán és Békéscsabán utcanév is őrzi.
A Búzanemesítés című kötetben bevezetésképpen Mokry Sámuel a hazai mezőgazdaság állapotáról, a búzanemesítés szükségességéről és gyakorlati hasznáról ír, melynek lényegét így foglalja össze: „…lehet-e ez úton ezrekkel gyarapítani az egyet, milliókkal a nemzet vagyonát?” Emellett kifejti, hogy a külföldi példák, tapasztalatok, bár sok esetben hasznosak nem vehetők át teljes egészében. A nemesítés elmélete című fejezetben a magyar búzafajták sajátosságait, a mezőgazdaság helyzetét taglalja. A honi búzafajták gyenge minőségének okát a hanyag, gondatlan művelésben, a termőföld folyamatos kizsákmányolásában és a nem megfelelő vetőmagok használatában látja. A búza tökéletesítését öt pontban határozza meg: megfelelő magválasztás, a föld jó erőben tartása és mélyművelése, a ritka vetés és a vetés szakszerű gondozása. A következő két fejezetben saját tapasztalatairól és eredményeiről ad számot, valamint a búzanemesítés kapcsán felmerült ellenvetésekről és nehézségekről ír. A könyv befejező részében Mokry a búzanemesítés nemzetgazdasági fontosságát, lehetséges hazai jövőképét taglalja. A kötet manapság igazi ritkaságnak számít, ugyanis a Békés Megyei Könyvtár néhány példányán kívül 5-10 darabnál nincs több az országban.
(Salamon Edina)