Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Aktualitások

Búcsúzunk Fajó Jánostól

Fájdalommal értesültünk arról, hogy elhunyt Fajó János, Kossuth- és Munkácsy-díjas festő, grafikus, szobrász, környezettervező, tanár.

Családjával egy éves korában költözött Békéscsabának abba a városrészébe, ahol, a Zsíros utcában és környékén több művész, többek között Mokos József és Gaburek Károly is lakott.

 

Az Állami Rózsa Ferenc Gimnázium diákjaként 1950-től Mokos József Képzőművészeti Körében készült a felvételire. 1956 és 1961 között látogatta, nagyjából Gaburek Károllyal egyidőben a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakát, ahol Z. Gács György, Szentiványi Lajos és későbbi jó barátja, Hincz Gyula keze alatt dolgozott, de mesterének Kassák Lajost tekintette. Első absztrakt képeit 1966-ban festette. Működését 1971 és 1979 között több szakmai díjjal, majd 1985-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 2008-ban pedig Kossuth-díjjal ismerték el.

 

Az 1974 és 1988 között egzisztáló Budapesti [Pesti] Műhely nevű alkotóközösség egyik alapító tagja volt. 1976-tól tizenkét éven keresztül vezette a Józsefvárosi Kiállítótermet, amelyet - ebben az időben Magyarországon egyedülálló módon - egy alkotókból álló független csoport működtetett. Szintén 1976-tól a Telkibányán, majd Göncön, Encsen végül Szerencsen megrendezett Nyári Szabadiskola egyik alapító tanára. A műhely, a galéria és a szabadiskola munkája egymással szerves egységben folyt. 1976-tól részt vett a békéscsabai Kner Nyomda grafikai szimpóziumán, a Mezőgép Vállalat műhelyében pedig fémplasztikákat készített. 1990-től tíz éven keresztül tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán/Egyetemen.

 

Fajó János konstruktivista szellemű művészetének célja a látvány megtisztítása, egy terhelő sallangoktól mentes (látvány)világ kialakítása. A természeti formákat geometriai alapformákra redukálja, a kör, a háromszög és a négyzet felhasználásával építi fel tiszta arányrendszert tükröző síkgeometriai kompozícióit. Festményein és grafikáin általában első- és másodrendű színekkel dolgozik, amelyeket fehérrel és/vagy feketével egészít ki.

 

„A vizuális világegyetem elemi formákból és egész színekből áll. Egy képen belül csak egykarakterű formát alkalmazok, mert hiszem, hogy a kép csak úgy lesz szerves, szuverén, nem asszociatív. Munkámat elemi síkformákkal kezdem, a Hommage á Kopernik esetében a körrel. A kör azonban túl általános objektív forma (a történelmi konstruktivizmushoz kötődik, mint felfedezés), előbb mint formát kell megszemélyesítenem, csak rám jellemzővé kell változtatnom: például egy cseppformává összevonnom. Ha ez sikerül, akkor az egyarányúság, a kimódoltság lehetővé teszi a szubjektivizált alapformák variálását. Ekkor elkezdhetem mozgatni mindaddig, amíg a formaelem feszes formaegység rendszerbe áll össze." Ugyanezen alapformák tovább gondolásával alakítja ki fémből és fából egyaránt készülő plasztikáit.

 

Számos európai közgyűjteményt gazdagítanak munkái; Magyarországon - többek között - a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a Kassák Múzeum és Archívum mellett a Munkácsy Mihály Múzeum őriz egy jelentős grafikai anyagot Fajó Jánostól.