Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Ugrás a tartalomhoz
Aktualitások

Egy igazi csabai távozott

Búcsú Ando Györgytől

Mindig jó volt találkozni vele.

Ha a múzeumba lépett az ember, úgy köszöntötte a látogatókat, mintha azok a saját otthonába, baráti vendégségbe érkeztek volna. Ha az utcán futott össze ismerősökkel, mindig volt egy olyan mondata, ami mosolyra, nevetésre fakasztotta az embert. Nehezen tudott úgy végig menni az Andrássy úton, hogy ne köszönjön neki minden második ember, és ezt ne viszonozza érces hangján.

Igazi csabai volt. Azon személyek egyike, akiktől ez a város egyedi, szerethető.

Igazi csabai volt, akinek fontos volt szlovák származása. Ahogy egyszer nyilatkozta is: „Jólesik, amikor Jaminában dobro ranóval kívánnak jó reggelt. Beleszülettem ebbe a meseszerű, varázslatos világba, melyben jól érzem magam.”

Jellegzetes alakja – a fehér ing, az elmaradhatatlan mellénnyel, kezében a bőrtáskával–, személyisége mindig pozitívan hatott a körülötte lévőkre.

Sugárzott róla az életöröm, még ha olykor nehézségekkel is gyötörve kellett megőriznie jó kedélyét. Humora, adomái, messziről felismerhető nevetése színt vitt a társaságba. Egy-egy konferencián, tanácskozásan a hallgatóság mindig tudta, ha „Ando Gyurira” kerül a sor, akkor biztosan egy tartalmas, érdekes, ugyanakkor humorral teleszőtt, egyedi előadásban lesz része.

Neve egybeforrt a Munkácsy Mihály Múzeummal. Pályakezdőként, rögtön a pozsonyi egyetemi évek után itt helyezkedett el, és kitartva szeretett intézménye mellett lett 2001-2012 között múzeumigazgató-helyettes, 2013-tól az intézmény igazgatója volt.

Néprajzkutatóként a békéscsabai és a magyarországi szlovákság népi építészetét és népi hagyományait kutatta. Eredményeit két könyv, számtalan tanulmány és publikáció, cikk foglalja magába.

Munkáját az innováció, a kiemelkedő szakmai tevékenység jellemezte, mindezt erős lokálpatriotizmussal fűszerezve.

Vezetőként céljai között szerepelt a múzeum hatékony szakmai működésének kialakítása és egy új szemlélet meghonosítása a kiállítási tevékenységben. A látogatóbarát jelzőt nem csak elcsépelt közhelyként használta, hanem a mindennapok szakmai munkájába is beépítette intézményében. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy színvonalas, tudományos igényű, ugyanakkor jelentős létszámú látogatót vonzó kiállítások adják a múzeum tevékenységének gerincét.

Elképzelései alapján a múzeum publikációs tevékenysége is jelentős változáson ment keresztül, illeszkedve a kiállítások alapelvéhez: a múzeumi közlemények szakmailag kifogástalan, küllemében esztétikus kiadványok formájában jelentek meg és fogytak el az utolsó darabig.   

Mindezt csapatban gondolkodva, munkatársait partnerként kezelve tudta elérni. Kreativitása, ötletei túlmutattak a múzeum hagyományos működésén, meglepő, olykor meghökkentő elemekkel gazdagította a szakmai, kiállítási tevékenységet. Hol egy rikkancs jelent meg a vernisszázson, hol a kultúrpalota homlokzata vált vetítővászonná, de a zsebében lapuló Munkácsy bankjegyek mellett az egy-két, vagy három gömb fagyiért kihirdetett múzeumi katalógusai is mindig derültséget okoztak a közönség soraiban.  

 

Irányításával valósult meg Munkácsy Mihály születésének 170. majd 175. évfordulós eseménysorozata, a festőóriás kultuszát, csabai kötődésének jelentőségét mindig kiemelten kezelte és segítette ennek hirdetését város- és országszerte. Vezetői munkásságához kötődik a múzeum történetének legjelentősebb fejlesztése azzal, hogy új terek jöttek létre, megújult az állandó kiállítás, ékköveként a Munkácsy-tárlattal. Utoljára Munkácsy egész alakos szobrának elhelyezésén fáradozott, markáns, kreatív elképzelésével segítve a folyamatot.

Munkája mellett a mindennapokban is őrizte a szlovákság értékeit. 1998-2014 között Békéscsaba Megyei Jogú Város Szlovák Önkormányzatának elnöke volt, 2004-2013 között az Országos Szlovák Önkormányzat választott tisztségviselőjeként is dolgozott.

Társadalmi szerepvállalása a Békés Megyei Értéktár Bizottság tagságával, valamint a Békéscsabai Települési Értéktár Bizottság elnöki tisztségének betöltésében is megmutatkozott.

Elhivatottsága, ötletgazdagsága, nagy munkabírása eredményeként több országos szervezet is tagjainak sorában tudhatta: a Magyar Néprajzi Társaság és a Pulszky Társaság tagsága mellett 2002-től a Magyarországi Tájházak Szövetsége elnökségi tagja, 2010-2014 között a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága regionális referense volt.

Számos elismerése közül kiemelkedik a 2016-ben átvett Móra ­Ferenc-díj, a 2019-ben adományozott Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlésének Elismerése kitüntetés és a legutolsó, amelyet már személyesen nem tudott átvenni augusztus végén, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje.

 

Ando György hiánya pótolhatatlan űrt hagy maga után. Nyugodjék békében!