100 éve június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában a történelmi magyar állam végét jelentő, az ország területét egyharmadára csökkentő trianoni békediktátumot, s 2010 óta ez a nap a nemzeti összetartozás napja is, jelképezve, hogy a világ bármely táján élő magyarság összetartozik, válasszák el bármilyen határok a nemzetrészeket.
Az emléknap megemlékezik a nemzeti tragédiáról, de arra is lehetőséget nyújt, hogy tanúságot tegyen a magyarság összetartozása mellett, és bemutassa a határokon átívelő kulturális gyökerek, a közös nyelv és nemzeti érzés egységét. Ezen a napon megállunk, fejet hajtunk, és a magyarság egyik legfájóbb történelmi tragédiájára emlékezünk.
Június 4-én országszerte megkondultak a harangok 16 óra 32 perckor és megemlékezéseket tartottak a békediktátum aláírásának centenáriumi évfordulóján. Városunkban a Trianoni emlékműnél rótták le tiszteletüket városunk vezetői, a közigazgatási, honvédelmi szervek vezetői, az önkormányzatok, a politikai és civil szervezetek képviselői és a város polgárai.
A helyi megemlékezést népzenei összeállítás nyitotta. I. világháborús katonanóták csendültek fel a Talléros Zenekar előadásában. A fiatal zenészek műsorát követően Szarvas Péter polgármester úr osztotta meg ünnepi gondolatait az összegyűltekkel. Mint elmondta, „A kultúránkban, a nyelvünkben, az emberi kapcsolatainkban, a lelkünkben továbbra is mélyen él az összetartozás érzése, amely az államhatároknál nem áll, nem állhat meg. Mindannyiunknak megdobban a szíve, sóhajtunk nagyot, amikor az elszakított országrészekbe, a Felvidékre, az Őrvidékre, a Délvidékre, Erdélybe vagy a Kárpátaljára utazva átlépjük a határokat. A magyar nemzet határokon túli részeivel közös a történelmünk és a sorsunk. Mi magyarok összetartozunk, bárhol is éljünk a világban. Éppen ezért a közös emlékezés, a közös ünnep, a közös élmények visszaadják nekünk a közösség érzését. A Kárpát-medence magyarságának nemcsak a múltja közös. A jövőnk sem képzelhető el másként, csak együtt. Ezért azonban tenni is kell. Nekünk kell újjászőni azokat a kötelékeket, amelyeket a történelem száz évvel ezelőtt szétszaggatott.”
Polgármester úr megható szavai után a Jókai Színház „Egy vérből valók” című ünnepi műsorát láthatták a békéscsabai lakosok. Az összeállítás egyik legmeghatározóbb momentuma volt az Ismerős Arcok: Nélküled című dala Gulyás Attila előadásában, melyet a tömeg együtt énekelt az előadóművésszel.
Az ünnepség végén a városi elöljárók, a pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit és virágait az emlékmű talapzatánál a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radar Ezred I. Gerinc Radar Mérőpont katonái és a Békés Megyei Károlyi-huszár és Honvéd Hagyományőrző és Kulturális Egyesület tagjainak közreműködésével.
A programok a nap további részében Ökomenikus istentisztelettel, képzőművészeti kiállítással, koncerttel és az „Összetartozásunk Tüze” meggyújtásával folytatódott.
