Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Ugrás a tartalomhoz
Aktualitások

Tiszteletadás ’56 hőseinek

Az 1956-os magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján azokra a bátor férfiakra és nőkre emlékeztek Békéscsabán az elmúlt hetekben, napokban., akik szabadságuk védelméért harcoltak.

Október 23-án a Phaedra Közéleti Központban Herczeg Tamás országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelenteket. Az országgyűlési képviselő ünnepi gondolataiban kiemelte: „65 évvel ezelőtt fellobbant a láng a Műegyetemen, s mint a régmúlt idők őrtüzei, pillanatok alatt szabadságharcra hívták, mozgosították a nemzet tettre kész ifjait. Büszkék vagyunk rájuk, ahogy büszkék vagyunk a békéscsabai forradalmi eseményekre és csabai hősökre is. A kommunista diktatúra és a szovjet elnyomás ellen legbátrabban kiálló csabai polgárok Békéscsabán is leváltották a Rákosi rezsim vezetőit. ha csak néhány elemét elevenítjük föl az akkori csabai történéseknek, abból is látszik, hogy indokolt a büszkeségünk. Október 23-án Tóth István hadosztályparancsnok Békéscsabán engedélyezte, hogy katonái levegyék sapkájukról a kommunista címert. Október 26-án tüntetések voltak Békéscsabán, kinyomtatták a 16 pontot. Október 27-én a rendőrség az ’56-osok oldalára állt. A békéscsabai -majd megyei- forradalmi bizottság elnökének Fekete Pált választották. Október 28- án betiltották a pártbizottság lapját, a Viharsarok Népét, helyette a forradalmi Kossuth Népe, majd november 1-től a Független Újság jelent meg három napig, és november 1-től kezdve hallatta hangját a Szabadság Rádió. Azután november 4-én a szovjet tankok bevonultak Csabára is, de Fekete Pál élete kockáztatásával megmentette a várost a tűzérségi pusztítástól.” Herczeg Tamás szavait követően a Békéscsabai Jókai Színház művészei és a Színitanház növendékei villantottak fel életképeket, visszaemlékezéseket az akkor történtekből. Az ünnepi megemlékezés Nagy Imre szobrának koszorúzásával zárult.

 

A Hősök és Mártírok Emléknapja alkalmából október 29-én a Szabadság téren álló második világháborús emlékműnél vette kezdetét a városi megemlékezés. „A jelenlévők azon emberek emléke előtt hajtottak fejet, akik történelmünk során a legdrágábbat, életüket áldozták a haza védelmében. Alig telt el néhány évtized, hogy magyar férfiak ezreinek ne kellett volna búcsút mondaniuk családjaiknak, szeretteiknek, hogy fegyvert fogjanak az ország védelmében.” E szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket Czitor Attila színművész. Dr. Szenográdi Péter, a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium történelem tanára megemlékező beszédében kiemelte: ”Még élnek köztünk olyanok, akiknek személyes élményei vannak a 2. világháborúról, az ’50-es évekről vagy 1956-ról. Tiszteljük meg őket azzal, hogy (amennyiben hajlandók felidézni a múltat) meghallgatjuk őket és próbálunk tanulni a történeteikből, a történelmünkből. A II. világháborús emlékmű körül nevek olvashatók, az egyik oldalon közel 600. Ők a harcokban, táborokban és a városunk bombázása idején elesett katonák, civilek voltak. Köszönet illeti azokat, akik segítettek összeállítani a listát! A valós szám azonban ennél is több lehet. A szobor másik oldalán közel 70 név található, ők zsidó származásuk miatt haltak meg, de az áldozatok száma itt is sokkal több, eléri a kétezret is. A háborúval összefüggésben a háború lezárása után is haltak meg emberek, köztük békéscsabaiak is. De nemcsak a halottakat kell áldozatnak tekinteni. Mi várt a túlélőkre? Hadifogság, málenkij robot, a szovjet katonák atrocitásai, az ország kirablása, a svábok kitelepítése, az idézőjelbe tehető lakosságcsere Csehszlovákiával, egy idegen rendszer ránk erőltetése, a pártállami diktatúra mindennapjai, majd az 1956-os forradalom leverése, az ezt követő megtorlások, itt Békéscsabán is. Hajtsunk fejet előttük!” Az emlékműnél Szigeti Antal katolikus plébános, Vereasztó János evangélikus lelkész és nagytiszteletű Kolárné Nagy Mónika református lelkipásztor tartott kegyeleti megemlékezést az első és a második világháború áldozatainak emlékére. Az emlékműnél a virágok elhelyezését követően Bakai László trombitaművész előadásában az Il Silenciót hallgathatták meg a jelenlévők. A Szabadság térről Kovács Zoltán honvéd alezredes és Harmati Imre rendőr alhadnagy, ’56-os mártírok emléktábláihoz vonultak át a megemlékezők, ahol tisztelegve a hősök emléke előtt elhelyezték a koszorúkat. A korszakot idéző verseket Nagy Erika színművész tolmácsolásában hallhatták a megjelentek.

Míg október 23-án az ’56-os forradalom kitörésére, a hősök diadalára emlékeztek a békéscsabaiak, addig november 4-én a 65 évvel ezelőtt történt tragikus eseményekre, a forradalom leverésére való emlékezés szólította az egybegyűlteket a Kazinczy utcai volt laktanya épületéhez, ahol egykor az ifjú Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt is kivégezték. Az ünnepség Csoóri Sándor: Emlékezés 1956 novemberére című versével vette kezdetét, amelyet Liszi Melinda, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze szavalt el. Szalay Ágnes történész megemlékező ünnepi beszédében, a kor főszereplőinek, kutatóinak gondolatát tolmácsolta a megjelentek felé. Ahogy a történész fogalmazott: „mondják el ők, mindannyiunk, az utókor okulására, mi történt itt 1956-ban. „Jároli József: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Békéscsabán. /részlet/ „November 4. és december közepe között kettős hatalom működött a megyében is. (…) November 8-án megalakult a kommunista karhatalom, tagjai, a »pufajkások« megkezdték a forradalom szereplőinek letartóztatását. (…) Gyulán december 17-én a letartóztatott fiatalok kiszabadítását követelő tüntetőket karhatalmisták verik szét…”

Németh Csaba: Miért halt meg Mány Erzsébet? /részlet/ „Mányék sem számíthattak kíméletre. A vallatások során mindkettőjüket félholtra verték… Az, hogy [Mány Erzsébet – Sz. Á.] anya nélkül nőtt fel, rányomta a bélyegét egész további életére. Ezt a korabeli propaganda nagyon jól kihasználta a befeketítésére. Szinte kínálkozott, hogy rendezetlen életviszonyai miatt őt kiáltsák ki minden baj okozójának, őt tegyék meg felbujtónak. (…) [Farkas Mihálynak – Sz. Á.] Neki azt rótták fel, hogy »nem tisztázható körülmények miatt leszerelt« Megbocsáthatatlan bűnnek számított, hogy a rendszer által kinevelt hivatásos tisztként egykori »tanítói« ellen lépett fel, ellenük akarta kamatoztatni megszerzett katonai tudását és képességeit… A vád ellenük nem politikai természetű volt, hanem a fegyverekkel való visszaélés. (…)

(…) Mány Erzsébet semmiképpen sem szolgált rá a halálbüntetésre, ő egyértelműen bűnbak lett, őt nem védte (ahogy Farkast sem) a gyulavári lakosság szolidaritása, és a tanúvallomások is rá és Farkasra voltak kihegyezve.

(…) A halálos ítélet végrehajtása előtt Mány Erzsébet egy hordágyon feküdt. Felülni sem tudott, mert a kivégzés előtti napokban a verőlegények még egyszer kegyetlenül megverték őket. (…) Február 2-án, éjfél után nem sokkal autóra tették a két magatehetetlen áldozatot, és a Kazinczy utcai laktanyába vitték őket. A jegyzőkönyv szerint 6 órakor (…) Külön-külön egy fához kötözték őket. Mány Erzsébet azt kérte, hogy ne kössék be a szemét, mert látni akarja a gyilkosait. (…) Amikor kivilágosodott, a fák törzse halszálkásra töredezett, és a mögöttük lévő téglafalról leomlott a vakolat.

(…)… a rendcsinálást zavarta meg a gyulavári fiatalok nem várt ellenállási kísérlete. Azért érezte úgy a hatalom, hogy kíméletlenül kell fellépni ellenük, mert attól tartott, hogy rajtuk felbuzdulva másoknak is eszébe jut példájuk követése.”

A főhajtás a Berényi úti temetőben folytatódott kegyeleti megemlékezéssel és koszorúzással Mány Erzsébet, Farkas Mihály és Zsíros Mihály hadnagy sírjainál.