Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Aktualitások

Megemlékezés a kuláküldözés áldozatairól

A kuláküldözés áldozatainak emléknapján, június 29-én olyan emberekre emlékezünk, akik semmi rosszat nem tettek, csak a munkájukat akarták végezni, mégis üldözöttekké váltak saját hazájukban.

A Polgármesteri Hivatal árkádsorán, az emléktáblán megörökített Molnár Sándor tragikus esetét Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata kötelességének érzi felidézni minden évben, mert egy olyan gaz és igazságtalan eset volt, amely magán viselte a diktatúra valamennyi ismérvét.

Az Országgyűlés 2012. március 26-án fogadta el a „Megemlékezés napja a kuláküldözések idején tönkretett magyar gazdákról” szóló határozatot. A döntéshozók ezzel a jelképes gesztussal kívántak enyhíteni a méltóságukban és emberségükben tönkretett gazdák és leszármazottaik fájdalmán, csekély jóvátételt nyújtva a rengeteg szörnyűségért, amelyen keresztülmentek.

A megemlékezésen Varga Tamás alpolgármester úr elmondta: „A „kuláküldözés” a kommunista hatalomátvétellel vette kezdetét, amikor a Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát és a parasztokat földjeik elhagyására kényszerítse. A támadások célkeresztjébe a szovjet mintának megfelelően a „kulák” került. Kuláklisták készültek, és erre felkerültek a megye legtekintélyesebb gazdái is, azok, akik a legeredményesebben gazdálkodtak. Bár hivatalosan a 25 holdon felüli közép- és gazdagparasztok számítottak kuláknak, a gyakorlatban erről a helyi pártvezetés döntött. A kuláknak bélyegzetteket különadókkal, megemelt beszolgáltatási kötelezettséggel, állandó pszichés és fizikai terrorral sanyargatták. Nyilvános fenyítésekkel, verésekkel, munkaszolgálattal, kitelepítéssel, vagyonelkobzással, hatósági eljárások ezreivel, koholt vádak alapján indított perek százaival, súlyos börtönbüntetésekkel és kivégzésekkel akarták megtörni az embereket. A gazdák tömegével menekültek földjeikről, miután azokat „önként” felajánlották az államnak. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat, és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások következtében vesztették életüket.

 

A térségben is sok olyan ember él, akinek szülei, nagyszülei megszenvedték ezt az időszakot. Ilyen volt Molnár Sándor is, aki Füzesgyarmat határában lévő földjén ebédfőzéshez tüzet rakott, de az ún. cigánybúzával borított terület lángra kapott és leégett a saját tulajdonát képező legelő, valamint a szintén saját tulajdonában álló erdő széle megperzselődött. A tüzet végül is sikerült eloltani, így más földjén nem keletkezett kár. A tűz azonban a bíróság szerint veszélyeztette a szomszédos földön lévő ezer kereszt búzát és a tszcs erdőjét, a nagyobb pusztítást csak az akadályozta meg, hogy a gépállomás traktorai körbeszántották a lángban álló erdőt. Az ítélet indoklásának d) pontja szerint „a terhelt nemcsak előre látta, hanem osztályhelyzetéből folyóan kívánta is cselekménye bekövetkezett, részben mások által elhárított eredményeit – vagyis az egész határ lángba borítását”

A nagy nyilvánosságnak szánt, statáriális tárgyalást a tanácsháza nagytermébe már be nem férő tömegnek hangszórón közvetítették ki a térre. Elvtársak, máma kulákot akasztunk!
Állítólag ezt telefonálta diadalittasan a békéscsabai tanácselnöknő a pártközpontba, mikor megszületett a halálos ítélet. A szerencsétlen embert az ítélet kihirdetése után rögtön fel is akasztották Békéscsabán.” -idézte fel az akkori történéseket a városvezető.

„Ha ma, a 21. században valakit egyéni sérelem ér, legyen ez bármiféle eredetű, lehetőség van a 100 %-os igazságszolgáltatásra. A kuláküldözés áldozatainak sosem nyílt erre lehetőségük. Az elkövetők többségében nem kerültek elszámoltatásra, nem bűnhődtek meg a tetteikért. Az áldozatoktól sosem kértek bocsánatot. Az egyetlen kárpótlás amit nyújthatunk ma, hogy emlékezünk rájuk.”

A megemlékezés részeként Fischer Kinga, 5. osztályos tanuló énekelt moldvai népdalokat, valamint Nagy Erika színművész tolmácsolásában Székely János: Semmi soha című versét hallhatták az egybegyűltek. A rendezvényt a koszorúk, virágok elhelyezése zárta.

Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el Varga Tamás alpolgármester úr és dr. Bacsa Vendel jegyző úr. A Békés Megyei Önkormányzat képviseletében Szegedi Balázs alelnök, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége Békés megyei szervezete nevében Vánsza Pál megyei elnök és Nagy Lajos, a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének képviseletében Kovács Nóra elnök, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület képviseletében Ugrai Gábor elnök helyezte el a megemlékezés virágait. Az emléktábla előtt fejet hajtott Molnár Sándor unokája, Hajdú Károly is.