Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bekescsaba.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Aktualitások

Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja 2020.

A magyar Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. Tekintettel arra, hogy ezen a napon indították el az első transzportot a Felvidékről a vagonokba kényszerített magyarokkal.

Tisztelt Hölgyem! Tisztelt Uram!

A magyar Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. Tekintettel arra, hogy ezen a napon indították el az első transzportot a Felvidékről a vagonokba kényszerített magyarokkal. Tették mindezt a Benes-dekrétumok alapján, amelyeket 1945-ben tett közzé Edvard Benes.

1947-48-ban a Felvidék magyarsága tragédiát élt át. A kollektív bűnösségre hivatkozva megfosztották őket állampolgárságuktól, vagyonuktól, kultúrájuktól, megtiltották számukra a magyar nyelv használatát és kiűzték őket szülőföldjükről. Csak az átélők tudják mit jelentett megkapni a „Fehérlapot”. Egyik pillanatról a másikra elindulni egy bizonytalan élet felé. A szülőföld és sok esetben a családtagok elvesztése maradandó, máig gyötrő sebet ejtettek a lelkeken.

1947. április 12–én indult el az első vonat Magyarország felé. A vonatra kényszerített, elgyötört felvidéki magyar családok számára az utazással töltött 1-2 hét maga volt a pokol. Békéscsaba idősebb lakói ma is tisztán emlékeznek arra, amint a csabai vasútra befutottak a vagonok. Látták a könnyes szemmel érkező, testileg-lelkileg kimerült családokat. A vagonok lakói Békéscsabán tudták meg, hogy ki maradhat itt és kinek kell továbbmenni. Rokonoknak és ismerősöknek kellett az állomáson elválni egymástól. A búcsúzás megrázóan fájdalmas volt.

Békéscsabára közel 500 felvidéki magyar családot hurcoltak, akik városunkban és a környező tanyavilágban kezdtek új életet. A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a családokat meglepetésként érte, hogy a Jaminai városrészben zárt közösséget alkotó szlovákok közé kerültek. Nehezítette a kapcsolat kialakítását, hogy sokan az ott élő idősek közül magyarul alig értettek, alig beszéltek.

A kitelepítettek megérkezésükkor nem háborogtak, nem gyűlölködtek, hanem az első perctől fogva kemény munkával és erős hittel kezdték el újra felépíteni az életüket. A fiatalok itt alapítottak családot, itt építették a jövőjüket. Leszármazottaik ma az országot, a megyét, a várost építő polgárok. Általuk többek és gazdagabbak lettünk.

A túlélők és a leszármazottak tudják, mekkora szenvedést, törést jelentett az ősi föld, a települések és a rokonok hátrahagyása. Még a legerősebb átélők sem tudnak úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy ne szökne könny a szemükbe. Ezt a fájdalmat örökre szívükben hordozzák.

Békéscsaba Önkormányzata minden évben megemlékszik erre napra, amikor több tízezer embernek kellett azonnal a hazáját, az értékeit hátrahagyni, és egyetlen bőrönddel és néhány bútorral elindulni az ismeretlenbe.

Sajnálatos módon a körülmények most nem teszik lehetővé, hogy együtt emlékezzünk az áttelepítettekre. Ezért arra kérem Önöket, hogy néma főhajtással gondoljunk az átélőkre, akik példát mutattak kitartásból, a munka becsületéből, a hit megtartó erejéből, a más népekkel való békés egymás mellett élésből, a szülőföld szeretetéből és magyarságból.

Emlékük legyen áldott!

 

Békéscsaba, 2020. április 8.

 

                                                                                        Tisztelettel:

                                                                                                                      Szarvas Péter

                                                                                                                       polgármester