HuDeEn
Ön a 3776641 látogatónk

Hírek

2017. június 06.
Banner Zoltán művészeti író beszéde a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett Trianoni megemlékezésen

A versailles-i Kis-Trianon palota mészárszékében kifektetett vadásztrófea, azaz Magyarország testét nem szakképzett mészárosok és hentesek darabolták fel, hanem afféle fehér kesztyűs balett táncosok, akik, ma sem tudjuk, milyen zenére, kinek/kiknek a beintésére lejtették el az ún. „béke” táncát a legyőzött, értékes vad teteme fölött.

Ám megtörtént a csoda: a csonka törzs és a levágott részek életben maradtak, életre keltek és élték tovább önálló életüket egy láthatatlan közös véráramlás törvénye szerint.

Azért elevenítettem fel ilyen brutális képszerűséggel 1920. június 4-ét, hogy akik különböző történelemkönyvekből tanultak erről a tragikus eseményről, a maga véres valóságában érzékeljék az első világháborút lezáró, majd a második világháború után megismételt trianoni békeszerződés embertelenségét.

S ha továbbra is hűséges szeretnék maradni a valóság leírásának ehhez a nyersbeszédéhez, az elmúlt 97 év, tehát mindjárt egy kerek évszázad dokumentumfilmjéhez, akkor arra kellene emlékeztessek: hogyan veszítették el egyik napról a másikra nevüket a hegyek, a folyók, a városok, a falvak és az emberek: a Lászlók, a Sándorok, Istvánok, Erzsébetek, Rózsikák, Piroskák; arra kellene emlékeztessek: milyen csodálatos gótikus, reneszánsz, barokk, klasszicista, romantikus és szecessziós stílusú templomokat, városházákat, kórházakat, vasútállomásokat, színházakat, várakat és múzeumokat épített a magyar építészek, mérnökök és kőművesek keze, AMELYEK MINDEN ellenszolgáltatás nélkül más országok tulajdonába jutottak; arra kellene emlékeztessek: miként vánszorognak manapság a vonatok azokon a vasúti síneken és hidakon, AMELYEKET a Magyar Állam építtetett több mint 100 évvel ezelőtt, és azóta sem voltak képesek újakat építeni; AZOKRA a karámokra kellene emlékeztessek, amelybe anyanyelvünket, hitünket, hagyományainkat terelték; EMLÉKEZTETNEM KELLENE elkobzott fizikai és szellemi javainkra és a gyűlöletre, amit nem érdemeltünk ki, hiszen a határon túli magyarság soha nem tüntetett, randalírozott, robbantott a többségi társadalom ellen.

És mégsem erre szeretnék emlékeztetni, hanem a csodára: arra, ahogyan veszteségeinkből hamvaiból megelevenedett FŐNIXMADÁRKÉNT felemelkedtünk; arra, HOGY CSAK OLYAN kiválasztott népközösség képes a létét veszélyeztető drámai helyzetben eleget tenni KÜLDETÉSÉNEK, mint a magyarság; mert az volt a küldetésük, hogy minden európai nemzetnek megmutassuk, hogy a népeket a lélek és a szellem vezérli, nem az erőfölény, a hatalom és az érdek. Mert ez a kivéreztetett nemzet olyan iskolarendszert emelt fel a romokból Klebelsberg Kunó vezetésével, amely elárasztotta a világot NOBEL-díjas, vagy anélküli tudósokkal (hiszen az atomenergia-kultusz amerikai műhelyének 5 JELESSÉGE közül hárman Budapesten végezték tanulmányaikat), és ugyancsak Amerikában magyar filmesek rakták le a mai világot uraló hollywoodi filmipar alapköveit; a 20. SZÁZAD ZENÉJE ott kezdődik, ahol /AMIKOR KODÁLY ZOLTÁN ÉS BARTÓK BÉLA az első hangot leütötték, vásárhelyi Győző Victor Vasarelyként színes városokat tervezett szerte a világban; Borbereki Kovács Zoltán Dél-Afrikában teremtett szobrászatot és a grafikus Buday György neve Angliában ismertebb volt, mint idehaza; és egyetlen európai nemzet irodalma sem nézett szembe oly őszinte és tisztán látó szemmel a jelennel és a jövővel, mint Németh László, Szabó Dezső, Tamási Áron, Illyés Gyula és a többi magyar népi író, és persze Lükő Gábor, Fülep Lajos, Hamvas Béla, Bibó István.

A második világháború után talán még igazságtalanabb ítélet várt a magyarságra, mint negyedszázaddal azelőtt. Sajnos, nem képes ezzel a döntéssel és következményeivel szembenézni s levonni a tanulságot a maga számára a nemzet jelentős része.

Pedig, ahogy a föld a belé vetett magot, úgy érleli az Idő a népek sorsát.

S lám, azok a nagy európai országok, akik győztesnek kiáltották ki magukat felettünk, s akik mind a háború, mind a béke haszonélvezőiként meggazdagodtak, Francois Villon, Johann Wolfgang Goethe, William Shakespeare örökösei ma tétován merednek kiürült szellemi önmagukra, nem alkotnak világraszóló irodalmi, művészeti, zenei műveket, s egy személyiség nélküli világhatalom illúziójáért hajlandónak mutatkoznak nemzeti önkifejezésüket feláldozni egy jellegtelen, tehát tartalmatlan, értelmetlen világnyelv oltárán.

Az igazi közös örökséghez, a kétezer éves európai kultúrához való hűséget viszont éppenséggel mi, a szegény magyarok, Balassi, Petőfi, Arany, József Attila, Erkel, Munkácsy népe – a többi közép- és kelet-európai kis népekkel szövetkezve – igen, talán éppen mi fogjuk megóvni a pusztulástól, s gyarapítani új értékekkel, ha megőrizzük nemzeti jellemünket és tehetségünket.

Hogy mit, milyen bíztatást és leckét adunk mi a világnak? Elég, ha csak a Virtuózok és a Fölszállott a páva műsorait követjük a Duna Televízióban. Akinek ezektől a műsoroktól nem egyenesedik ki a gerince és a lelke, az hiába várja, soha nem lesz boldog.

A magyar nemzet 1920. június 4-e utáni történelme máig érvényes, élő példát nyújtott az emberiség alapvető erkölcsi értékei iránti felelősségtudatból és a saját értékeit védelmező igazság- és szabadságszeretetből; MERT összeroskadni könnyű, de kiegyenesedni – az FÉRFIMUNKA.

Amit Trianonban elvettek tőlünk, azt már sosem kapjuk vissza. De amit veszteségeink, fájdalmaink, magányunk ellenére megőriztünk: a nehézségekből való ERŐGYŰJTÉS LELKÜLETÉT, tehát a magyarság alkotóerejét, alkotószellemét soha senki sem veheti el tőlünk. És nem lehet elvenni tőlünk a hazát, amely a magasban, a határok fölött, a lelkekben van és egyaránt összeköt és odaköt a szülőföldhöz Békéscsabán, Kolozsváron, Kassán, Szabadkán és Ungváron.

Mert a haza bennünk van és csakis velünk együtt vész el vagy él tovább utódainkban, addig, amíg a Teremtőnek terve van velünk.

Legyen hát bennünk ez a haza oly tágas és virágos, hogy a világ csodájára járjon a 21. század legszebb kertjének, és példának tekintse a maga számára.

Juhász Gyula Trianon című versét ezzel a két sorral nyitja és zárja:

„Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá!”

Úgy gondoljunk ma Trianonra, hogy holnap a mainál erősebb lélekkel ébredjünk feladataink teljesítéséhez. „AMI NEM IS KEVÉS!”

<
+
>
A nagyobb méretben való megtekintéshez, kérjük kattintson a képre!
Add a Facebook-hoz

Békéscsaba

Békéscsabai Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft., 5600 Békéscsaba, Irányi u. 4-6.

 

 

Időjárás
Hőtérkép
Felhőkép
Forrás: www.idokep.hu

Nagyítás A A A Oldal ajánlásaNyomtatás