Váltás a grafikus oldalra

Civil hírek

2017. november 24.
Búcsúzunk Vásárhelyi Józseftől
Elment, itt hagyott minket családunk, a Vásárhelyi család egyik büszkesége, Vásárhelyi József!
Halála nemcsak óriási fájdalom a rokonok és barátok számára, de nagy lesz az űr is, amit hagy maga után, hiszen olyan kivételes emberek, mint amilyen ő is volt, csak nagyon ritkán születnek a földön!

A közelmúltban elhunyt legendás tanár, iskolaigazgató Vásárhelyi József (Gyula,1920-Vác,2017) Arany János díjas iskolaigazgató, Békéscsaba Pro Urbe díjasa, történeti író volt. Édesapja Vásárhelyi József, édesanyja Erdődi Mária. Bár szilveszterkor született, a bába január 1-jével anyakönyveztette.
Tizenegy gyermek között ő volt a legidősebb. Mikor anyai nagyszüleinél nyaralt, akkor nagyapja kézen fogva vezette a misére. Amikor református nagyanyjánál volt, akkor ő vitte kézen fogva az istentiszteletre. De a hitből sohasem lett vita. Az 1920-as években begyűrűzött a gazdasági világválság. Ennek következtében, édesapja állását tekintve, járt iskolába: Sarkadon két osztályt, Gyulán a 3. osztályt, a Zemplén megyei Alsóbereckiben a 4.-et, Tokajban az 5.-et, és Jászberényben, nagyszüleinél a 6.-at.  

Nagyapja látta, hogy a jó eszű gyerekből nem lehet suszterinas, ezért beíratta a gimnáziumba, mindezt már túlkorosan. A negyedik elvégzése után kivették az iskolából, és apja ismeretsége révén sikerült Hangya-inasnak elhelyezni.
Jó sportoló volt a gimnáziumban: atlétikában, úszásban, labdarúgásban. A versenyek után, neve megjelent a Jász Hírlapban. Ifjúsági versenyben három évig nem tudták megverni úszásban. Még Csík Ferenccel is úszott együtt, 1936-ban, a berlini Olimpia után.
Egy affér miatt megszakadt bolti-inas beosztása. Kérte nagyszüleit, hogy hadd tanuljon tovább. Így került a tanítóképzőbe. Ott már ismerték sportsikerei révén, és szívesen fogadták, túlkorosan is. Tanító lett. Már elsőévesen cikkei jelentek meg a helyi újságban, folyóiratban. Megválasztották az „Irodalmi szakkör” elnökének.


Jó hallása és jó hangja volt, ennek köszönhetően, zenetanára kiküldte a Tanya-világba, hogy Bartók és Kodály példáját követve, jász népdalokat gyűjtsön. Boldog volt, hogy a tanárai által szervezett irodalmi esteken elénekelhette a gyűjtött népdalokat.
Harmadéves korában az országos Hangya Szövetkezeti pályázatot nyert, 300 pengőt kapott.
Nagyszüleitől beköltözött a kollégiumba: fizette a tandíjat. Negyedik és ötödik évfolyamon már díjtalan lett, ingyen tanulhatott. A honvédelmi minisztertől haladékot kért, hogy tanulmányait befejezhesse, mivel 1941-ben elérte azt a kort, mikor be kellett vonulnia.
Volt egy balesete, az angol-amerikai bombázók akkor támadták Győrt, a Rába gyárat. Egy bomba mellette robbant fel, és földje egészen betakarta, csak a csizmája látszott ki. A bajtársa, aki mellette csak ezt látta, gyorsan kihúzta a föld alól, így mentette meg az életét.
Végig harcolta Magyarországot: Sarkadkeresztúrtól Budáig. Itt esett hadifogságba. Három évet töltött a Szovjetunióban.  
Felesége Vácott tanított a református iskolában, míg ő segédmunkás lett egy fatelepen, a gépek mellett. Később Szada község kántor-tanítója lett. Imádta a természetet, és nagyon jó cserkész volt fiatalkorában. Beszervezték úttörővezetőnek saját iskolájában. Ő cserkészmódra tábort szervezett, kirándulásokat és országjárást vezetett a szadai gyerekek számára.


A tanítás mellett helytörténeti kutatással is foglalkozott. Munkásságával nagyban hozzájárult a Székely Bertalan kultusz feltámasztásához. Még az ötvenes években gyűjtötte össze a szemtanú idős emberektől a festőhöz kötődő anekdotákat, legendákat. Első hosszabb alkotása Szadáról készült monográfiája volt, majd megírta Székely Bertalan szadai éveinek történetét; a községi iskola kétszázötven éves krónikáját.
Munkásságára felfigyelt a felsőbb vezetés. „Kiváló úttörővezető” kitüntetésben részesült. Megbízták a gödöllői és szentendrei járás úttörőtitkárának.  Munkásságának köszönhetően a faluból városba került. 1963-ban került Vácra. Első tevékenysége volt ünnepélyes úttörőavatás megrendezése. A megrendezésért: „ilyen ember kell nekünk” jelszóval, már egy év után kinevezték a járási tanács művelődési osztályának vezetőjévé. A járásban 40 iskolát hozatott rendbe.


A járási tanácsnak Magyarkúton volt üdülője. Cserekapcsolatot épített ki Békés megyével.  
Megválasztották a közalkalmazottak szakszervezeti titkárának. A vácrátóti botanikus kert annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, hogy nyári hangversenyeket rendeznek ott. Felvette a kapcsolatot az ORI-val (Országos Rendező Iroda), ahol örömmel fogadták az ötletet.  1969-ben kinevezték az [Ilona utcai] Gábor József (majd későbbi nevén Földváry Károly) Általános Iskola igazgatójának. Innen ment nyugdíjba 1981-ben. Megszervezte a váci pedagógusok szakszervezetét. Amikor Vácra helyezték, nem kapott bérlakást. Tahitótfaluból jártak át. A lakáskérdést úgy oldották meg, hogy megvásárolt a várostól 4 hold mezőgazdasági megművelésre alkalmas földterületet Deákváron. Kiparcellázta, és 30 lakást épített társadalmi munkában, mert a tanácsnak nem volt pénze bérlakások építésére.


Az OTP és magánszemélyek is kedvet kaptak az építkezésre, és hamarosan hozzácsatolták a deákvári részt, megnövelték a város területét. Így lett neki és további 29 társadalmi munkásnak lakása. 1975-ben új 16 tantermes iskolát kaptak a Földváry téren, ami már nyugdíjazásnak évében 1362 tanulót foglalkoztatott és biztosította a gyerekek nevelését, és a felnőtt lakosság kulturális életét. Hangversenyeket szerveztek, kiállításokat rendeztek. Nyugdíjasként még 12 évig tanított: az Egészségügyi Szakközépiskolában, a szakmunkásképzőben, az Árpád úti Általános Iskolában. Érszűkület miatt, amputálták mindkét lábát, és 23 évre tolókocsiba kényszerült.


Öt könyvet írt, és kb. 150 újságcikket jelentetett meg különböző lapokban. Vác utcáinak, emlékhelyeinek és emlékműveinek történetét vetette papírra. 1848-49-ről jelent meg az Emlékező füzet a váci ifjaknak, amely ugyanúgy iskolai segédanyag lett, mint másik összeállítása, az Ezerszáz év Vác városában. Egyik legismertebb írása „A trianoni földosztás 1920. június 4.” című könyve 2004-ben jelent meg. A honfoglalástól az államalapításon keresztül a sorsfordulós történelmünk elemzésén át jut el Trianonhoz. Kevesen tudják róla, hogy szépapjának testvére volt Vásárhelyi Pál, aki Széchenyi István jobb keze volt a Duna és Tisza szabályozási terveinek kivitelezésében. Róla szóló munkája 2002-ben jelent meg.


„Szadán voltam kántortanító” (1947-1963) címmel portréfilmet mutattak be róla 2016. október 3-án. A filmet, a Szada Nagyközség felkérésérre, a Régió Plusz Televízió készítette, a Székely Bertalan Művelődési Ház és Könyvtára támogatásával.

<
+
>
A nagyobb méretben való megtekintéshez, kérjük kattintson a képre!
Add a Facebook-hoz